2009-ben volt szerencsém a Wembley-ben járni és teljes életnagyságában látni a legrégebbi nemzeti kupasorozat trófeáját.
Ma ezért folyik a harc az idén BL-döntőbe jutó Chelsea és a katasztrofális szezont futó Liverpool között. A kedvenc FA-kupa finálémban 2006-ban a Vörösök játszottak a West Ham ellen. A 28. percben már 2:0-ra vezettek a Kalapácsosok, majd jött Cisse és Gerrard gólja, melyekkel egalizálták az eredményt. Konchesky azonban újra vezetéshez juttata a West Hamet. Ezzel még nem volt vége. A 91. percben jött Steve G. és az egyenlítő találat. A büntetőpárbajt a Vörösök 3:1-re nyerték. (Hamann, Gerrard és Riise berúgták, csak Sami Hyypiä hagyta ki, míg a másik oldalon csak Sheringham értékesítette, Zamora, Konchesky és Ferdinand kihagyta). Utoljára ekkor emelhette magasba a Pool az FA trófeáját. A Kékek legfrissebb sikeréig nem kell túl sokat visszamenni az időben, 2010-ben a Portsmouthot győzték le a döntőben.
Régebben szinte elképzelhetetlen volt számomra, hogy valaha is a Chelsenek drukkoljak valamely sorozat döntőjében (természetesen, ha kedvenc csapatom, a Manchester United ott van, akkor a kérdés nem kérdés :) ) . Egészen mostnaáig. Mióta Roberto Di Matteo ül a Kékek manageri székében, rendkívül szimpatikus csapattá váltak a szememben. Bajnokok Ligája menetelésük tiszteletet érdemel. Igazi, nagybetűs CSAPAT lett belőlük. A Liverpoollal mindig is szimpatizáltam, eddig a szezonig. Luis Suarez igencsak sokat tett azért, hogy megváltozzon a véleményem róluk. Kétség nem fér hozzá, hogy kiváló játékos, de ezt elhomályosítja arrogáns, beképzelt viselkedése. Skrtelről is így vélekedem. Hiányoznak azok a játékosok, akik miatt szerettem a Vörösöket: Luis Garcia, Hyypiä, Hamann, Morientes, Crouch, Alonso és az hogy Steven Gerrard többet játsszon!
Végszóként csak annyit, hogy C'mon Blues!
Utolsó kommentek