Ez volt az első benyomásom, amikor először láttam az angol válogatott edzésén a Rooney nevű srácot. Akkoriban óriási volt körülötte a hype és ő egy pillanatig sem okozott csalódást.

Még azon a héten összefutottam Wayne szüleivel az angol-török meccs után a játékosok részére kialakított váróban. A lelkükre kötöttem, hogy hozzák Wayne-t az Old Traffordra - rögtön ilyen nagy hatással volt rám. Egyszerűen azt akartam, hogy ez a döbbenetes tehetség mellettem szerepeljen hosszú éveken át, nap mint nap.

Meg is történt, amire vágytam: Wayne aláírt a Manchester Unitedhez - én pedig alig bírtam a lelkesedésemmel. Izgatott voltam, mert tudtam, hogy ez a srác nemcsak a védőket fogja megőrjíteni, de egész csapatok fognak rettegni tőle. És most már a mi játékosunk! Akár a szurkolók, mi játékosok is kíváncsian vártuk a debütálását.  Miért?

Nos, néhány okból kifolyólag:

1.) Tudni szerettük volna, hogy képes lesz-e Manchester United-játékosként a legnagyobb meccsken villogni?

2.) Kíváncsiak voltunk, hogy képes lesz-e kezelni a nyomást, amit a 30 millió fontos átigazolási díj jelent?

3.) Azon morfondíroztunk, hogy nem túl fiatal ehhez?

4.) Megvan hozzá a megfelelő vérmérsékelete?

Ezek mind-mind jogos kérdések, ha egy 18 éves csodagyerekről van szó...Ő pedig csattanós választ adott rájuk, amikor első meccsén mesterhármast lőtt a Fenerbahcénak. Wayne könnyedén elhessegette a kételyeket, mintha csak erre született volna.

Láttam már sok-sok minőségi és agyondicsért srácot pályafutásom során. Mikor még a West Hamben szerepeltem, ott volt Joe Cole, Carrick, Lampard és Defoe. Aztán a Manchester Unitedhez érkezve Pogba, Ravel Morrison, Lingaard és így tovább... De egyikük sem tudott versenyre kelni Wayne-nel, legyen szó a hihetetlen fizikumáról (10 éves korától úgy lett felépítve, mint egy középsúlyú bokszoló) és a pályán mutatott érettségéről (éberség, döntéshozatal, az üres területek megtalálása, valamint munkamorál, ami másokra is átragadt).

Bizony, Rooney még annál a portugál csodagereknél is érettebb focista volt, akit a Manchester United 12 millió fontért igazolt le és úgy hívták, Cristiano Ronaldo. Cristianót akkoriban inkább az érdekelte, hogy minél látványosabb cselekkel villogjon, Rooney viszont már akkor arra törekedett, hogy hatással legyen a mérkőzésekre és igazi csapatjátékosként vegyen részt a játékban.

Persze, Cristiano ezt hamar levetkőzte és utána hatalmas dolgokat vitt véghez.

Mindezzel azt szerettem volna mondani, hogy sokszor előfordul, hogy látunk egy-egy elképesztően tehetséges gyereket a világban és kijelentjük, hogy "micsoda képességei vannak, de..."

Mindig ott van egy "de". "De nem elég magas, de nem elég erős, de nem elég gyors, de nem jók a passzai, de nem lő elég gólt."

A fentiekben felsorolt játékosok kapcsán 18 éves korukban egy vagy több ilyen mondat is elhangozhatott. De nem Wayne Rooney-val kapcsolatban. Minden tekintetben perfekt futballista volt 18 évesen. És azt hiszem ez a lényeg. 18 évesen képes volt arra, hogy megharcoljon a világgal a Föld bármely futballpályáján.

Félreértés ne essék: nem volt ő tökéletes. Ott volt a heves vérmérséklete, amit helyre kellett tenni a pályán és azon kívül is. De ehhez tökéletes helyen volt, a tökéletes klubban a tökéletes menedzser felügyelete mellett. A klubon belül sosem volt kétség affelől, hogy ez a liverpooli srác remek dolgokat vihet véghez a Manchester United mezében.

Oly sok pillanat van, amit fel tudnék idézni, amikor Wayne közrejátszott abban, hogy elálljon a lélegzetem. Ott volt például az az ollózása a Manchester City ellen. Az a villámgyors kontragól az Old Traffordon a Bolton ellen Cristianóval... a távoli kapásgólja a Newcastle ellen és a végtelenségig folytathatnám!

Wayne hatalmas munkamorállal gyakorolt nyomást az ellenfelek védelmére és számára mindig a csapat volt az első. Ez a mentalitás volt az egyik legfontosabb eleme a játékának. Ő egy igazán önzetlen futballista volt. Az edzések alatt és az edzések után fáradhatatlanul dolgozott a lövésein. És ezek nem azok a lövésgyakorlatok voltak, amiket néha látni lehet a focistáktól: ő nem lassan és kényelmesen lövöldözött, hanem mindent meccstempóban csinált. Azért, hogy ha az éles találkozókon helyzetbe kerül, ott legyen a napi rutin, ami segíti a hatékonyságát. Napi szinten dolgozott a szabadrúgásain és az általános lövéstechnikáján. Az általa elért rekordokban ott van mindaz  sok plusz gyakorlás, amit elvégzett és az a sok koncentráció... ezért megérdemli az összes rekordot.

Ő volt a legjobb középcsatár, akivel valaha játszottam. Pedig egészen kiválóakkal szerepeltem egy csapatban.

Wayne egy remek futballista, jó ember és igazi családapa...de borzalmas énekes!