Sorozatomban különböző blogokat mutatok be nektek. Olvashattok majd beszélgetéseket népszerű csapatokkal foglalkozó bloggerekkel, de olyan klubokért rajongó drukkerekkel is társalgok majd, akiknek nem a legpopulárisabb csapatokért dobog a szíve. A negyedik részben a Tot El Camp két bloggerével, Vigvikkel és Szvobbal beszélgettem. A srácok blogjának már régóta lelkes követője vagyok. Rendkívül szórakoztatóan írnak, és bízom benne, hogy az alábbi beszélgetést is annak találjátok. Jó szórakozást hozzá! 

1, Kicsit meséljetek a blogról. Mikor hoztátok létre, hányan csináljátok?

Vigvik: A Tot El Camp 2011. augusztusában indult, de az alapítótagok már korábban is blogoltak együtt. Kicsit kusza sztori volt, a Népsport felület első kiemelt Barca-blogja, a Som Un sajnálatosan gyorsan behalt, és néhány szerző újrakezdte, új néven.

Kezdetben, a hősidőkben, a Tot El Campon lényegében hárman vittük a boltot, mai szemmel nézve iszonyatos tempót diktálva. Így 8-9 év rutinnal elmondhatom, hogy:

a blogolás olyan, mint a háború; három dolog kell hozzá: idő, idő és idő.

Sajnos Messivel együtt mi is öregedtünk nemesedtünk, és időmilliomosból szép lassan állandó rohanásban levő emberekké váltunk. Igyekeztünk menet közben felduzzasztani a létszámot (jelenleg négyen-öten vagyunk), és kialakítani egy fenntartható ritmust, de tényleg nagy kihívás erre a luxushobbyra időt találni. Meg azt is kár lenne tagadni, hogy nehéz hétről-hétre egy nagyon körülhatárolt témáról érdekeset írni, és nem önismételgetésbe sorvadni – mindezt éveken keresztül.

Ha van a blognak egyfajta hitvallása, az talán az, hogy igyekszünk a posztokban nem konzervet írni. Inkább legyen kicsit elrugaszkodott egy gondolatmenet, mint unalmas. Szóval az nem igazán játszik, hogy innen-onnan összevadászott infókat és adatokat gyorsan szöveggé fogalmazva poszt szülessen. Ezt az évek során ezerszer megkaptuk, hogy a semminél még az is jobb lenne, de ezzel testületileg nem értünk egyet (még ha időnként engedtünk is a nyomásnak egy-két kommentfogó erejéig). Ha mégis valami fércmű sikeredik – ami persze simán előfordul –, az mindig úgy történik, hogy azt gondolom, van valami értelmes mondanivalóm, aztán menet közben valahogy kiderül, hogy nincs.

Mostanra egyébként azt hiszem a mikroközösség lett az egészben számomra a legnagyobb érték, nem annyira az (el-elmaradozó) írásaink. Talán a legjobb példa, hogy mielőtt házat vettünk pár éve, többször is johneaglet hívogattam tanácsért, de rengeteg ehhez hasonló sztori volt az évek alatt. Ez egy különösen érdekes oldala az egész „digitális közösségi térnek”, hogy végül is ki tud alakulni emberek között barátság, vagy legalábbis erős kölcsönös bizalom úgy, hogy a szó szoros értelmében személyesen alig ismerjük egymást. A mai fiatalságnak ez alighanem magától értetődő, de nekem ez a blogon, blogoláson keresztül valósult meg először (és eddig utoljára).

2, Miért épp a Barcelona ejtette rabul a szíveteket?

Szvob: Körülbelül 1993-at írunk, mini-falu Észak-Borsodban, bevezették a közösségi tányérostévét, és az én életembe hirtelen bekerült egy rakás zene- és sportcsatorna, olyan tartalmakkal, amiket még sosem láttam. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy az akkori sportcsatornán (ScreenSport volt amúgy) az első futballmeccs, amire ráakadtam, az egy Barca-találkozó volt, sajnos már nem tudom ki ellen.

És az a csapat, édesapa! Cruyff az edző, Zubizarreta, Koeman, Bakero, Guardiola, Goikoetxea, Beguiristain, Laudrup, Romario, Stoichkov... Én meg ültem a TV előtt, számban megállt a kiflivég, és néztem, hogy bazeg, focizni így is lehet? Nekem ott, akkor, ez teljesen új volt. Aztán valószínűleg, mint a kiscsibe, akit először meglát, mentem a csapat után, megyek utána, persze életszakaszonként változó intenzitással (ami még a sikerességgel sem függ feltétlen össze), de kitartóan és hűen.

Vigvik: Amennyire rekonstruálni tudom, egyszerűen az volt, hogy az óvodai-iskolai legjobb barátom bátyja valamiért Ronald Koeman fanatikus volt, szóval mi is azok lettünk, és járulékosan Hollandia és Barcelona szurkolók is egyúttal. Aztán én meg ilyen hűséges típus vagyok.

3, Mi a legnagyobb élményetek, ami a Barcához kapcsolódik?

Szvob: Kettő: a Camp Nou élőben (és a meccs, bár kikaptunk), és a PSG elleni feltámadás. Az első nyilván a személyessége okán az, ami. A Camp Nou az a Camp Nou, egy Barca szurkolónak meg különösképpen fontos. Az a típusú hely volt nekem, ahova már önkéntelenül mosolyogva mentem be. Mint egy randi a nagy szerelemmel, akit eddig csak távolról figyeltél, de most eljön veled kávézni.

A feltámadás az egy teljesen más sztori, az tényleg brutális eufória volt. Nem is tudom mihez hasonlítani. Egy barátomnál voltam Budapesten éppen, és nála néztem a meccset. Suárez első góljánál még olyan 3 méterre voltam a tévétől, Sergi Roberto utolsópillanatos találatát olyan 40 centiméterről néztem és onnan üvöltöttem rekedtre magam.

A francia szomszédok később megbocsátottak.

4, Gondoltok már azokra az időkre, amikor Messi nem lesz? Hogyan látjátok nélküle a Barcelonát?

Vigvik: Egyelőre azzal kellene valamit kezdeni, hogy még pár évig van… De hogy a kérdésre válaszoljak: nem félek ettől annyira, mint sokan. Ha ő a pályán van, minden támadás természetes módon köré szerveződik. Nincs értelme ettől eltérni, mert döbbenetesen eredményes ez a rendszer: Messi 15 éve alatt a klub 10 bajnokságot és 4 BL-t nyert; előtte a teljes történelme alatt összesen 16 bajnokságot és 1 BL-t (pontosabban BEK-t).

De vannak azért gyenge pontok a szisztémában: Messi nem nagyon védekezik; sokkal könnyebben kiszámítható a csapatjáték, mintha több emberen oszlana el a felelősség; és ha rossz napja van, akkor bajban vagyunk (szerencsére ez nagyon ritkán történik meg). Sokszor emlegetjük azt is, talán nem ok nélkül, hogy Messi sérüléseit többnyire nagyon jól vészeltük át. Ez leginkább annak köszönhető, hogy ilyenkor a többi klasszis automatikusan „feljebb lép”, és kiderül, hogy tudnak még jobban is kitűnni, még többet vállalni, ha kell.

A Barca stílusa elég szilárd, és Messire építve iszonyatos brandet épített ki a vezetőség, tehát várhatóan pénz is lesz. Nincs rá okom, hogy azt gondoljam, a Messi nélküli jövőben nem lesz a klub elég csábító, és nem tud versenyképes keretet kialakítani. Nyilván másként kell majd építkezni, de biztos vagyok benne, lesz jó Barca Messi nélkül is.

5, Ha mérleget kellene vonni az idei szezon után, akkor ki az, akitől elköszönnétek? Illetve melyek azok a játékosok, akiket szívesen látnátok a gránátvörös-kékben a következő szezonban?

Szvob: Azért ez nem egy könnyű kérdés, mert egy rakás tudás nincsen a birtokunkban, amikor szurkolóként ilyenekről véleményt formálunk. Nyilván minden meccs alatt (minden csapat esetében) felmerül, hogy ezt, vagy azt kellett volna inkább pályára küldeni, hogy ez vagy az miért nem játszik annyit, de egyrészt nem látjuk az edzésmunkát, másrészt nem látunk egy rakás olyan (nincs rá jobb szó) telemetria-adatot, amit az edző és stáb lát és ami alapján döntéseket hoz. Ami pedig talán a legfontosabb: nem látunk sem az edző, sem pedig a csapat vezetésének a fejébe, sem szakmai, sem üzleti értelemben nem látjuk, hogy mik az ő céljaik, márpedig a versengés az nemcsak sportsikerek szintjén van meg már, hanem üzletileg is. A csapat által  kifejezetten kommunikált dolgok is erősen korlátok között vannak, vagyis nem mindent kötnek az orrunkra, mert azt a konkurensek orrára is kötnék egyúttal. (Ebből él a sajtó többek közt, mert egzakt infók híján lehet összehordani hetet-havat; és hovatovább ebből élnek a szurkoló közösségi média csoportok is, mert ott is lehet termelni a felesleges byte-okat – híresztelésekre, kamukra és kacsákra támaszkodva vitatkozni, hogy ez, vagy az jó döntés lenne-e, függetlenül attól, hogy annak bármilyen valóságalapja, vagy realitása lenne.)

Na ebben a térben méretik meg az egységsugarú blogger véleménye is: nem több, mint egy nagyon szubjektív nézőpont.

A TEC blogon én mindezidáig kifejezetten Bartomeu és Valverde-ügynöknek számítottam, mi több most sem látom rémesnek a teljesítményüket, sőt: Bartomeu eddigi eredményei kifejezetten szemrevalók. Egy megváltozott piaci és versenykörnyezetben tudja finomhangolni a csapatot egy globális üzleti irányba, úgy, hogy a sport- és politikai alapértékeivel nem megy kifejezetten szembe.

Valverde esetében viszont ma már nem vagyok ennyire elnéző. Az ideje számomra lejárt – ha úgy tetszik, benne ennyi van és nem is lesz több, pedig minden, de minden lehetősége megvolt arra, hogy fényesre polírozza a saját lovasszobrát. Nem tette meg és másodszor sem tette meg. Szerintem ő egyébiránt távozik – mondjon bárki bármit.

Természetesen megy Cillessen, a jelenleg kölcsönben lévő játékosokat várhatóan nem várja vissza a klub, azaz bizton megy Denis, Gomes, Douglas, Turan..., inkább az a kérdés, hogy mi lesz az első csapattal, vagyis a kezdőkkel.

Itt a helyzet már érdekesebb, és itt is inkább azt mondanám, amit én szeretnék látni. Ter Stegen marad, szerintem Semedo is, Piqué biztosan, Rakitic helyzete kétséges, mert most van az utolsó év, amíg érdemi pénzt lehet érte kapni és talán kellene is, ami részint segítené a kasszát, részint csökkentené a középpálya túltöltöttségét. Busquets marad, de már nagyon szüksége van helyettesre, amire egy felől ott van a még korántsem tökéletes Alena (később Puig), más felől az érkező de Jong. Todibo nem váltotta meg a világot, pénzzé tehető, Coutinho viszont már nem ilyen egyszerű, mert alapvetően egy kiváló képességű és egy rettenetesen költséges futballistáról van szó. Jó eséllyel a pénz fog dönteni az esetében. Ha jön megfontolandó ajánlat, ő megy, amit egyrészt nagyon sajnálnék (elveszett remény), másrészt nem, mert talán mégsem olyan jó, vagy mégsem ide való. Arthur marad, Suárez is természetesen, de neki kell egy izmos konkurens, aki a pletykák alapján már meg is van, a fürtös francia személyében, mármint ha igazak a hírek. Messi természetesen marad, bár az első gondolatom a Liverpooli fiaskó után az volt, hogy felmond. Dembélé marad és maradjon is, mert az emberben van potenciál és meg is fog tanulni futballozni az ösztönös tehetségen és telekinetikus labdaviszonyon túl. Rafinha ha felépül, remélem eladjuk, ha nem, fizetjük tovább a kórházi költségeit. Cillessen távozása már biztos, Malcom marad és maradjon is, Lenglet úgyszintén, Murillo számomra (és tartok tőle, hogy a csapat számára is) semleges, Alba alapember és amíg Messi van, ő kell, mert ilyen kémia nem gyakran tapasztalható, mint a két csóka között. Prince megy, nem is értem minek jött... Roberto marad és kell is, Vidal nagyon fontos ember lett egy év alatt, Umtiti helyzetében nem vagyok biztos, Vermaelen szerződése pedig lejár, úgyhogy másik kórházba költözik a belga beteg – ha vállalják még valahol a kezelési költségeit. Őt személyesen nagyon sajnálom: sosem láthattuk teljes fényében pompázni, pedig ő egy elképesztően nagy tehetségű futballista.

Vagyis a saját nevelésűek felhozásával és a várható érkezők megtartása mellett a következő helyzet állhat elő:

 ter Stegen, Pena

Alba, Grimaldo (várható)

Semedo, Sergi R.

Pique, De Ligt (várható),

Umtiti, Lenglet

Busquets, De Jong

Vidal, Arthur, Alena esetleg R .Puig

Malcom, Griezmann (várható)

Dembélé, Coutinho,

Messi, Suarez

Persze (hogy Bendak blogtárs szavait idézzem):

Ernőnek kibebaszott apokaliptikus kerete lesz jövőre, amivel természetesen ugyanazt a fost fogjuk tolni, amit eddig is. Vagyis Valverde helyzetén múlik szinte minden.

6, És végül egy tippet szeretnék kérni a budapetsi női Bajnokok Ligája-döntő kimenetelére, ahol a Barcelona a Lyonnal csap össze. 

Vigvik: Bevallom, csak nagyon nagy vonalakban követem a női focit. Annyit tudok, hogy a Lyon a sokszoros címvédő, így értelemszerűen őket gondolom favoritnak. De azt is tudom a különböző barcás hírcsatornákat olvasgatva, hogy a Barcelona kiemelten foglalkozik ezzel a területtel, és a női csapat látványosan fejlődik az utóbbi pár évben. Úgyhogy bekalkulálva az elfogultságom, meg egy kicsit inkább a vágyaimat írva: a rendes játékidő 2-2 lesz, majd hosszabbításban 4-3-ra nyer a Barca. 
Szvob: 3:1 rendes játékidőben. john: 2:1