Legújabb sorozatomban különböző blogokat mutatok be nektek. Olvashattok majd beszélgetéseket népszerű csapatokkal foglalkozó bloggerekkel, de olyan klubokért rajongó drukkerekkel is társalgok majd, akiknek nem a legpopulárisabb csapatokért dobog a szíve. Az első részben épp egy olyan blog szerzőpárosával beszélgettem, akiknek kedvenc csapata nem az a tipikus, kézenfekvő választás.
Fogadjátok szeretettel a Palermania Blog duójával, Palerminátor88-cal és Monyóval készült 'blogbeszélgetést'.

1, Meséljetek egy kicsit a blogról! Hányan alkotjátok a csapatot, mikor alakultatok?

Mindenekelőtt, ezúton szeretnénk megköszönni a lehetőséget, hogy bemutatkozhatunk Magyarország egyik legjobb, legnépszerűbb focis oldalán, amelyet mi magunk is nagyon szeretünk és régóta követünk is! Nem udvariaskodásból írjuk, hogy megtiszteltetésnek vettük a felkérést erre az interjúra, hanem valóban így is érzünk: blogunk számára ez tényleg egy nagy és örömteli esemény! Tudjuk, hogy egy jó bemutatkozásnak olyannak kellene lenni, mint egy frappánsan megírt motivációs levélnek, vagyis rövidnek és lényegre törőnek, csakhogy büszkén mondhatjuk, hogy a Palermania Blognak szerencsére már elég szép múltja van, ezért amikor ilyen kérdést kapunk, hogy meséljünk a blogról, akkor nincs könnyű dolgunk, hiszen rengeteg mindenen mentünk már keresztül! Február 10.-én, már fennállásunk 8. születésnapját ünnepeltük, ugyanis 2011-ben ezen az előbb említett napon indult el a Palermania Blog oldal (akkor még Ungherese Palermo Blog néven), amelynek azóta is az a küldetése, hogy az olasz Palermo csapatának mindennapjaival foglalkozzon.

Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a kezdetekhez a jelenlegi két szerkesztőnek, vagyis Monyónak és Palerminátor88-nak semmilyen köze nincs, ugyanis az oldalt Pali barátunk indította el, ő rakta le az alapokat, és később az ő hívószavára csatlakoztunk mi is a szerkesztőséghez. Előbb Monyó (ez valamikor 2012-ben volt) vállalt szerepet, 2013 őszén pedig én is igent mondtam a felkérésre. Alapítónknak aztán, megváltozott az élete, az új munkája miatt nem tudta tovább folytatni azt, amit elkezdett, így 2014-től ketten maradtunk, és innentől kezdve már csak és kizárólag mi felelünk a blog működéséért, és a jövő meghatározásáért is! Azt feltétlenül illik megjegyezni, hogy minket ez a blog, ez a csapat hozott össze, korábban nem ismertük egymást és földrajzilag is elég távol vagyunk egymástól, ugyanakkor a közös érdeklődés mostanra egy komoly, és vélhetően örökre szóló barátságot is létrehozott a két jelenlegi szerkesztő között. De ez a történet nem rólunk szól, hanem azokért van, akik hozzánk hasonlóan a rózsaszín-fekete színekért és Szicília legjobb csapatáért rajonganak Magyarországon! Ha ők nem lennének, mi sem élhettünk volna meg 8 évet, tehát az érdem az olvasóinkat és a követőinket illeti! Örömmel mondhatjuk, hogy a mögöttünk hagyott évek egyértelműen bizonyították számunkra, hogy van értelme annak, amit csinálunk, mert a Palermo Calcio-t szerencsére egyre többen szeretik rajtunk kívül is idehaza! Ilyenkor mindig szoktunk egy ici-picit dicsekedni a számadatokkal is: a Facebookon már több mint 500-an követik és kedvelik az oldalunkat, és örömmel tölt el bennünket, hogy szinte minden magyar nagyvárosban (Nyíregyházától, Budapesten át, egészen Sopronig) név szerint meg tudnánk nevezni egy honi Palermo-szurkolót! Nyilván, a népszerűségünk terjedésében az is közrejátszott, hogy az elmúlt években voltak magyar játékosaink is: Balogh Norbival kapcsolatban még ma is sok kérdést kapunk.

Noha tényleg lehetetlen röviden összefoglalni, hogy mi minden történt már velünk, azért egy-két eredményünket még kiemelnénk! A legnagyobb büszkeségünknek egyértelműen azt tartjuk, hogy 2015 nyarán, Monyónak sikerült interjút készíteni a csapat akkori klasszis játékosával, Franco Vazquez-zel, akihez a barátnője révén jutottak el a kérdéseink. Mondanunk sem kell, hogy a mai napig ez a legsikeresebb, legolvasottabb posztunk, a második pedig az, amikor tavaly novemberben megszólaltattunk egy Palermóban élő, és több mint 40 éve a rózsaszín-feketékért szorító úriembert, akivel baráti is lett a viszonyunk. Az ötödik születésnapunk évében, 2016-ban egy majdnem egy éven át tartó, nagy sikerű nyereményjátékot szerveztünk, amelynek végén a szerencsések Palermós ajándékokat nyertek tőlünk. 2014 óta jelen vagyunk a Twitteren, idén januárban pedig elindult az Instagram-oldalunk is: eme két közösségi felületnek hála, egyre több a külföldi kapcsolatunk is, ami újabb távlatokat nyit előttünk, így elöljáróban annyit már most elárulhatunk, hogy lesz folytatása a nemzetközi interjúknak – akár már rövid időn belül! Szóval, a Palermania Blog 8 éves, és a két szerkesztő büszke az eddig elért eredményekre, de főként arra, hogy az olvasóikkal közösen, egy remek közösséget épített!

Paulo Dybala és Franco Vázquez gólöröme a Palermo mezében

2, Miért épp a Palermo? Hogyan kezdődött a csapat iránti rajongásotok? 

Monyó: „2004-ben jártam először Palermóban. Akkor jutott fel a csapat hosszú évtizedek után a Serie A-ba, az egész város rózsaszín-fekete színekbe öltözött. A palermói ismerőseink kivittek minket a Barberába, meséltek, hogy a csapat kapitánya Eugenio Corini, és van egy nagyon ügyes csatáruk, aki nemsokára, akár a válogatottban is szerepet kaphat. Utóbbit Luca Toninak hívták. Nekem azon a nyáron megpecsételődött a sorsom, először csak követni kezdtem a csapat eredményeit, aztán ez idővel egyre több és egyre mélyebb dolog lett.”

                                           
Palerminátor88: „Tulajdonképpen, egy erős hét perc határozott meg mindent! 2004 decemberét írtunk, amikor az akkori kábelszolgáltatóm úgy döntött, hogy betette a programkínálatába azt a magyar sportcsatornát, amelyik akkor birtokolta a Serie A közvetítésének jogait. Ez az esemény december 20.-án történt, nekem pedig az első meccsem, amelyet az „új sportadón” láttam, egy előző napról ismételt Palermo-Cagliari összecsapás volt. A Guardalben-Zaccardo, Biava, Barzagli, Grosso-Corini, Barone-Zauli, Mutarelli, Brienza-Toni legendás összetételű csapat egy számomra örökké emlékezetes, felejthetetlen mérkőzésen, 3-0-ra győzte le a szárd együttest, mégpedig úgy, hogy a 33. és a 40. perc között háromszor is eredményesek voltak a Guidolin-tanítványok! Az akkor látottak, nagyon mély érzéseket váltottak ki bennem: hihetetlenül megtetszett a frenetikus szicíliai hangulat, és maga a csapat is, már csak a különleges színkombinációja miatt is, így a találkozó után eldöntöttem, hogy ettől a perctől kezdve, nemcsak követem majd a rózsaszín-feketék további eredményeit, hanem komolyan szurkolni is fogok ennek a társaságnak! És ez a „szerelem”, azóta is tart az életemben, sőt mi több, most már igen meghatározó szerepet is játszik a mindennapjaimban!”

3, Voltatok már meccsen a Stadio Renzo Barberában? Ha igen, akkor melyik meccsen jártatok? Meséljetek a stadion hangulatáról!

Palerminátor88: Nekem sajnos még nem adatott meg, hogy eljussak a Barbera-ba, de egy szép napon talán majd sikerül felfedeznem a kedvenc csapatom stadionját!

Monyó: Az első meccsem 2007-ben volt, decemberben egy hétvégi baráti látogatást sikerült összehangolni egy Palermo-Fiorentina meccsel. 2-0-s hazai győzelem, hihetetlen hangulat a stadionban, teljesen ismeretlen palermóiakkal ölelgettük egymást, leírni is nehéz azt az atmoszférát. 2008-2009-ben Palermóban éltem, viszont bérletet nem vettem, inkább minden egyes meccsre, amikor nem kellett dolgoznom, megvettem a jegyet. Nehéz már felsorolni, hogy melyik meccseken voltam kint abban az idényben. Azt tudom, hogy az Inter ellenire nem tudtam kimenni, mert a munkahelyen néztük, ahogy a milánóiak 0-2-re nyertek, és Ibra Fontana szemei közé lőtte a szabadrúgást. Viszont ennél sokkal szebb emlék a decemberi Palermo-Milan 3-1-es meccs. Néhány név a két csapatból: Liverani, Bresciano, Simplicio, Miccoli, Cavani ill. Ronaldinho, Maldini, Seedorf, Inzaghi, Shevchenko. A hazaiak kispadján Ballardini, a Milan edzője Ancelotti. Amelia kifogta Ronaldinho tizijét, húúú, mi volt ott. De szép idők voltak azok! Abban az idényben az utolsó meccsem Palermóban valamikor tavasszal a Catania elleni hazai derbi volt. Na, az nem volt szép meccs palermói szempontból. 0-4 a Cataniának, akkor esett az a félpályás Mascara-gól. Ez 2009 tavaszán volt, nem sokkal később el is költöztem Szicíliából. Azóta még háromszor voltam Palermo-meccsen. Egyszer 2013-ban, Ausztriában a nyári edzőtáborban a srácok a Hertha ellen játszottak. Aztán abban az idényben Carpiban Serie B-meccsen. Egyszer pedig 2015-ben ismét Palermóban, ahol megint a Fiorentina volt a vendég. Remélem, nemsokára újra látom a csapatot élőben! Hogy milyen a Barbera hangulata? A Monte Pellegrino sziklái alatt az a stadion számomra szebb, mint bármelyik modern aréna. Sajnos az utóbbi időben ritkán volt teltház. Valahogy nekem azok a meccsek a kedvenceim, amikor a szicíliai kellemes tavaszi időben hétvégi, esti fordulókon teltháznál énekel az egész kanyar. De ezt a hangulatot tényleg nagyon nehéz körülírni.

 "A Monte Pellegrino sziklái alatt az a stadion számomra szebb, mint bármelyik modern aréna."

4, Ki a valaha volt legnagyobb kedvencetek a Palermo játékosok közül?

Palerminátor88: Ezt a kérdést mi is feltettük a palermói barátunknak, akivel novemberben interjút készítettünk, és erre ő azt felelte nekünk: majdnem minden palermóinál Fabrizio Miccoli a valaha volt legnagyobb kedvenc! Legalábbis a játéktudását illetően! Viszont azt is megtudtuk Miccoli-ról, hogy a viselkedésével gyakorlatilag mindent lerombolt maga körül, és sok Rosaneri-drukker kitörölte az emlékezetéből is az egykori legendás 10-est! Vagyis, ma már nem is akkora kedvenc Miccoli, mint amilyen korábban volt a városban, így a történtek ismeretében, már én sem vágom rá kapásból az ő nevét erre a kérdésre! Ezzel együtt, természetesen nem hagyhatjuk ki Miccolit a kedvencek felsorolásából, hiszen kivételes egyéniség volt a pályán, meg sajnos azon kívül is. Rajta kívül, nagyon tiszteljük és szeretjük Stefano Sorrentinót, akiben egy elképesztően profi kapust, vagy inkább sportembert ismertünk meg. Nagyon sajnáltuk, amikor távozott! De annak ellenére, hogy ma már a Chievo hálóőre, továbbra is elkötelezetten tartja a kapcsolatot a palermóiakkal. Szintén a kedvenceink közé tartozott a mostanság már a Brescia-t trenírozó Eugenio Corini, aki még a legendás Guidolin-féle csapatban volt fantasztikus irányító középpályás, és ha már ezt a csapatot említjük, akkor jó szájízzel gondolunk a világbajnokainkra, vagyis Fabio Grossóra, Cristian Zaccardóra és Simone Baronéra is. De örülünk annak is, hogy láthattuk rózsaszín-feketében futballozni Luca Tonit, Mark Brescianót, Franco Vazquezt, Javier Pastore-t, Kyle Laffertyt vagy Paulo Dybalát is. És mivel a blog szerkesztése miatt, igazi Palermo-szurkolókká váltunk, ezért megtanultuk azt is, hogy a futballtudásáról annyira nem híres Michel Morganellát is imádnunk kell – bármit is csinál!

Monyó: Számomra egyértelműen Fabrizio Miccoli. Nem érdekel, hogy milyen volt a pályán kívül, a pályán az életét adta volna a rózsaszín-fekete mezért, és ez az, ami számít. Miccoli fanatizmusa mellett nagyon kedveltem Pastore, Vazquez vagy Ilicic pengés játékát is. A csodálatos Michelről pedig nekem sem szabad megfeledkeznem.

5, Jelenleg ki az a játékos, akire érdemes figyelni a csapatban? Ki a kedvencetek?

Ha valaki meghallja ma a Palermo Calcio nevét, akkor alighanem Ilija Nestorovskival azonosítja elsőre a csapatot! Talán ő a legismertebb és a legveszélyesebb játékosunk is jelen pillanatban, amit mutat az a tény is, hogy az elmúlt években a házi gólkirályi címet is rendre ő szerezte meg. Ráadásul, a kapitányi karszalagot is a macedón válogatott csatár viseli, aki valóban valódi vezér: a játéktudása mellett a szavaira is odafigyel minden palermói! Ugyanakkor nemcsak róla szól a mostani Palermo, mert sok értékes játékos van a keretben! A kapuban ott van Alberto Brignoli, aki tavaly arról lett híres, hogy a Benevento hálóőreként gólt fejelt a Milannak, idén pedig folyamatosan bizonyítja, hogy jól döntött, amikor kapus lett és nem csatár. A védelemben Slobodan „Bobo” Rajkovic a másodvirágzását éli, a támadók közül pedig a másik macedón, Alex Trajkovski, a fiatal olasz, Stefano Moreo, és Cesar Falletti érdemel külön figyelmet. Utóbbi, a Bologna kölcsönjátékosaként szerepel nálunk, s egy rendkívül kreatív labdarúgónak tartjuk. Erős a gyanúnk, hogy hallani fogunk még róla! Ki a kedvencünk? Nem szeretnénk csak egy embert megnevezni, mert mi általában csapatban gondolkodunk, és mindenkit szeretünk, aki az adott szezonban éppen az aktuális keret tagja és a rózsaszín-fekete mezt viseli!

6, Az idei szezonban volt már a tabella első helyén is a klub, de az utóbbi időben rendre becsúsztak rosszabb eredmények. Ennek ellenére szerintetek meglesz a feljutás?

A kérdés inkább az, hogy a klub jelenlegi állapotában szükségünk van-e az A-ligára? Akik olvassák a blogunkat, és ezáltal követik a rózsaszín-feketék életét, tökéletesen tudják, hogy rendkívül nehéz hónapokat él meg a klub! Mint azt bizonyára sokan hallották, az azóta már házi őrizetben lévő Zamparini december elején (leginkább pánikból) eladta a Palermo Calcio-t egy elég furcsa angol társaságnak, akikről gyorsan kiderült, hogy nincs pénzük. Nos, az angolok két hónap után már le is léptek, pénz továbbra sincs, a tartozások viszont megvannak! Pár nappal ezelőtt, úgy sikerült megúszni a liga által kilátásba helyezett -4 pontos levonást, hogy egy helyi tehetős család segítséget nyújtott a klubnak, és átvállalta az esedékes kötelezettségeket.

De ilyen gyorskölcsönökre nem lehet alapozni a folytatásban, helyette nagyon gyorsan találni kellene egy megbízható mecénást, akivel újra lehetne jövőképe a csapatnak! Mert jelenleg nincs, és az a szomorú nagy helyzet, hogy egyik napról a másikra él a klub! Ebből kifolyólag, nincs mit csodálkozni azon, hogy 2019-ben csak két meccset nyertünk meg: nincs olyan focista, aki ki tudná zárni azt a katyvaszt, ami a háttérben folyik immár hónapok óta! A keretünk persze nagyon erős másodosztályú viszonylatban, ezt a többi csapat is mindig ki szokta hangsúlyozni, magyarul, benne van ebben a csapatban, hogy kiharcolja a feljutást, de előbb rendet és anyagi biztonságot kellene teremteni a klubnál, és csak utána beszélhetnénk a jövőről is! Egyébként nem tartjuk kizártnak, hogy a csapat is azért teljesít úgy a tavasszal, ahogy, mert kivárásra játszik: ha időben és megnyugtató módon sikerülne rendezni a háttér-eseményeket, akkor biztosan rámennénk a feljutásra! Ha viszont a gondok nem oldódnak meg, akkor félő, hogy egyfelől, nem a pályán elért eredményeink alapján dől majd el a sorsunk, másfelől pedig, hogy olyan csúfos vereségekből lesz több a szezon hátralévő részében, mint amilyet a Crotone otthonában szenvedtünk el legutóbb.

Szóval, jelen pillanatban nem is annyira az A-liga az álmunk, hanem inkább az, hogy újra egy stabil lábakon álló klub legyen a Palermo!