Egyeseknek a halászlé vagy a töltött káposzta, másoknak a bejgli vagy éppen az ajándékozás jut eszébe a karácsonyról, míg a labdarúgás szerelmeseinek a Carlo Ancelotti által kitalált "karácsonyfa-felállás" (is).

                              Kép forrása: https://www.instagram.com/mrancelotti/)

Az én focim című könyvében Ancelotti természetesen külön kitér az általa megálmodott 'karácsonyfa-formációra". Pályafutásának tíz fontos mérkőzésének rangsorában helyet kapott az a meccs, amikor debütált a különleges felállás. Ez a Deportivo-Milan Bajnokok Ligája csoportmeccs volt 2002. szeptember 24-én, de át is adnám a szót a Mesternek.

„Ez a meccs számomra duplán fontos. Ezzel kezdtük meg ugyanis azt a menetelést, amely pályafutásom első BL-győzelméhez vezetett, másrészt, ekkor mutatkozott be a "karácsonyfa-felállás'-nak elnevezett stratégiám.
A Derportivo La Coruna elleni mérkőzés komoly kihívásnak tűnt a kupa felé vezető úton, és ennél jobb kezdést el sem tudtam volna képzelni. Seedorf góljával és Inzaghi triplájával győztünk, bizonyítva, hogy mennyire erősek vagyunk.”

                (Forrás: Carlo Ancelotti: az én focim - A vezetőedző jegyzetfüzetéből)

„Az ellenfél taktikája a két belső középpályás, Mauro Silva és Sergio taktikáján alapult (4-2-3-1-et játszottak). Ők eléggé statikus focisták voltak, viszont rajtuk keresztül futott végig minden egyes támadás, így elengedhetetlen volt, hogy a Deportivót az ő semlegesítésükkel állítsuk meg.
Ennek érdekében állítottam ki életembe először a csapatatomat a később "karácsonyfa-felállás-nak elnevezett hadrendben. Csak egy csatárral, a két összekötő, Rui Costa és Rivaldo előtt lehelyezkedő Pippo Inzaghival játszottunk — mind védekezésben, mind támadásban komoly meglepetést sikerült okozni az ellenfelek számára addig ismeretlen, új taktikánkkal.
A védekezést tekintve Rui Costa és Rivaldo tartotta szemmel Mauro Silvát és Sergiót azzal, hogy megakadályozták  támadásokban való részvételüket, így kihúztuk a Deportivo méregfogát. Seedorf és Gattuso azt a feladatot kapta, hogy az ellenfelünk szélső védőinek felfutását gátolja meg. Miután átvészeltük a mérkőzés, Deportivo-fölénnyel eltelt legelső szakaszát, átvettük a középpályán az irányítást, és egy megdöbbentő győzelmet arattunk, négy gólt lőve, egy nagyon erős ellenfél otthonában.”

A Milan egészen a Bajnokok Ligája döntőjéig menetelt, ahol ugyan nem a 'karácsonyfa-felállást alkalmazta Ancelotti, hanem abban az idényben egy ritkábban alkalmazott formációval küldte csatába a csapatát: 4-4-2-vel.
Ancelotti edzőként első Bajnokok Ligája döntője után magasba emelhette a trófeát: a Milan büntetőkkel győzte le a Juventust.