Közvetített már világbajnoki döntőt, EB-finálét és Bajnokok Ligája-döntőt is, ezúttal a Kislány, nagy foci kérdéseire válaszolt hazánk egyik legelismertebb kommentátora. A négyrészes interjú utolsó felvonását olvashatjátok, amelyben betekinthetünk a kommentátori szakma kulisszái mögé.
Fotó: sportagvalaszto.hu
Hosszú pályafutásod során számos stadionban megfordultál. Melyikben volt a legjobb az atmoszféra?
Az Anfield Roadon! Nem a világ legnagyobb és legmodernebb stadionja, de a legjobb hangulatú létesítmény. Az ember szinte úgy van vele, hogy legszívesebben bemenne a pályára és játszana! A kommentátor állás gyakorlatilag bent van a nézők között, előtted és mögötted is szurkolók ülnek. Akaratlanul is magával ragad a hangulat. Ilyen szempontból a skót stadionok is verhetetlenek, különösen a Rangers és a Celtic pályája. Ott még egy bedobás kiharcolását is őrjöngve tapsolnak meg a drukkerek. A Dortmund stadionjában a 2006-os világbajnokság alkalmával jártam, a német-olasz elődöntőt közvetítettem. Nagyszerű volt a hangulat, de egy Dortmund-mérkőzésen még pokolibb az őrjöngés.
Kényelem szempontjából melyik stadion volt a legrosszabb?
Bármilyen furcsa, de a Nou Camp. Ott a kommentátoroknak igencsak sanyarú a sorsa. Egyrészt az ötödik emeleten van a kommentátorállás, másrészt egy olyan üvegablak van előtted, amit általában nem tisztítanak. Ráadásul az oszlopok is nehezítik a közvetítő dolgát. Ebből kifolyólag állandóan forgolódni, helyezkedni kell, nem lehet látni, hogy éppen kinél van a labda. Én úgy vagyok vele, hogy a helyszínen szeretem az egész pályát belátni.
Szakmádban olykor nem csak a kényelmetlen kommentátorállással, hanem a furcsa focistanevekkel is meg kell küzdeni. Ezzel kapcsolatban milyen élményeid vannak?
Szerintem a világ egyetlen országában sem tulajdonítanak akkora jelentőséget a nevek kiejtésének, mint nálunk Magyarországon. Amikor Faragó Ricsi a ’94-es vb közvetítése során az anyanyelvüknek megfelelően Romáriuzott, Bebétuzott, postai levelek árasztották el a szerkesztőséget, hogy miket beszél ez a fiatal kezdő. Mások viszont gratuláltak, hogy végre valaki az anyanyelvüknek megfelelően ejti ki a labdarúgók nevét és mindezt következetesen teszi. De nem is a kiejtéssel vagy a hosszú nevekkel van a legtöbb gond. Hanem azokkal a nevekkel, amelyek magyarul kiejtve pluszjelentést kapnak. Például a finneknél Shefki Kuqi (Kuki) vagy Teemu Pukki, de akár az északír McCourt (mekkúrt) nevét is említhetném. Olykor nehezen bírom nevetés nélkül…
A nevek mellett a technika ördöge nem szokott megtréfálni?
Ó, dehogynem! Egyszer például előfordult, hogy nem értem oda Liverpoolba a kezdésre, mert nem várta meg az egyik repülőgép a másikat. Ez pedig hosszú kalamajkát indított el… Mindez 2005-ben történt. Glasgowból mentem volna tovább Liverpoolba, a Pool-Juventus BL-negyeddöntőre. Feltérképeztük a lehetőségeimet, de minden gép tele volt. Végül valaki visszamondta az útját és így el tudtam jutni Manchesterbe. A leszállás pillanata és a kezdőrúgás között 1 óra volt. Miután landolt a gép beültem egy taxiba és mondtam, hogy irány az Anfield és nyugodtan oda léphet, mert eléggé sietek. Közben telefonon megkérdeztem az összeállításokat, hogy azért képben legyek. Talán az egyetlen olyan embert sikerült kifognom a taxis személyében, aki nem tudta, hogy hol van az Anfield Road. Majd útközben megállítottunk egy öreg hölgyet, hogy merre van az Anfield, erre ő visszakérdezett, hogy 'Mainfield'? Aztán kiderült, hogy az Anfield le van zárva és lovasrendőrök őrzik a területet(20 évvel a Heysel-tragédia után). A taxis kirakott egy ló lába előtt. Az akkreditáció is több időt vett igénybe. A 8. percben megérkeztem, majd át kellett másznom a drukkeren, mert ahogy említettem, ott a nézők között van a kommentátorállás, utána össze kellett szerelnem a berendezést. Szerencsére közben a kollegák a stúdióból közvetítették a meccset.
De emlékezetes volt a 2006-os BL-döntő is. A Barcelona-Arsenal találkozó egy részéről egész Európa lemaradt, mivel egy elázott vezeték miatt az egész kontinensen elment a kép. Rádiós üzemmódban kellett közvetíteni. Szerencsére fél perccel Belletti győztes gólja előtt visszajött a kép.
Az ilyen sorscsapások összehozzák a kommentátorokat? Jóban vagy külföldi munkatársaiddal? Milyen a magyar foci presztízse az ő köreikben?
Megmondom őszintén, nem jellemző a nagy összejárás a külföldi kollégákkal. Ebben közrejátszik az a sajnálatos tény, hogy a magyar kommentátor az úgymond senkinek sem érdekes. Nem szolgálunk témával. Magyar csapat nincs a nemzetközi kupákban, kiemelkedő magyar játékos nincs. Viszont amikor 2003-ban a Bajnokok Ligája csoportmérkőzései során Szabics Imre a Stuttgart színeiben betalált a Manchester Unitednek, akkor mindenki azt kérdezgette tőlem, hogy ki ez a magyar srác, mit kell tudni róla.
Az első részt itt olvashatjátok: „1997 óta senkinek sem volt ekkora esélye BL-címvédésre” – Interjú Hajdú B. Istvánnal az Eurosport kommentátorával
A másodikat pedig itt: „A magyaroktól nem ijed meg senki, de egy Pukkitól nekünk sem kell betojni”– Interjú Hajdú B. Istvánnal az Eurosport kommentátorával.
Utolsó kommentek