Legújabb sorozatomban különböző blogokat mutatok be nektek. Olvashattok majd beszélgetéseket népszerű csapatokkal foglalkozó bloggerekkel, de olyan klubokért rajongó drukkerekkel is társalgok majd, akiknek nem a legpopulárisabb csapatokért dobog a szíve. A második részben egy olyan blog szerzőjével beszélgettem, akinek kedvenc csapata nem éppen magától értetődő választás. 
Fogadjátok szeretettel a Szélkakas legfiatalabb kiskakásával, Kovács Dáviddal készült 'blogbeszélgetést', aki Magyarország első és idáig egyetlen magyar OM blogjának, az Allez l'OM-nak a tulajdonosa.

1, Kedvenc csapatod, nem az a kézenfekvő választás. Miért pont a Marseille ejtette rabul a szívedet? Bár mondjuk az már elég sorsszerű, hogy épp abban az évben születtél, amikor az OM megnyerte a Bajnokok Ligáját mindeddig egyetlen francia csapatként.

Igen, ennek valószínűleg így kellett történnie. Általánosságban úgy gondolok a szurkolói hovatartozásra, kötődésre, mint borzasztóan erős kapocsra. Ezért is van az, hogy az én esetemben nagyon nehéz szavakkal ezt leírni, mert rengeteg mindenről szól. Persze van konkrét történetem is, de közben meg hiszem, hogy adott ember, adott klub azonos vonásokkal, stílusjegyekkel, kis túlzással egymásnak vannak teremtve. Az OM például éppen egy olyan klub, amely nem értelmezhető Marseille, Provence nélkül, és lehet furán hangzik, de az én stílusom egyszerűen oda köt, olyan vagyok. Mi így alkotunk egy szabályos háromszöget, a város, a klub és a szurkoló.

Tipizálhatók szerintem a szurkolók, Franciaországon belül meg aztán pláne. Én ez a déli típus vagyok, az a fajta srác, aki kicsit mindig mást gondolt, nem akart skatulyákhoz tartozni, vállaltan szeretett különcködni, külön utakat járni. Marseille pont ilyen közeg, az egész város olyan jegyeket hordoz, amikkel simán tudtam azonosulni. Az ahogy az alapvető vice city imázsra simán rácáfol a pezsgő élet és annak provanszál szeretete, a víz közelsége, az emberek sokszínűsége, ahogy megél egymás mellett klasszikus és modern, hogy a futball kvázi vallás, valahogy mindent magaménak érzek ezekből.

Esetemben adva volt egy nagyon erős frankofón hatás, minden ami Franciaországhoz kapcsolódott szörnyen érdekelt már gyerekkorom óta. Kezdetben a francia válogatott volt az egyetlen csapat, aminek igazán szurkoltam, ők kötöttek mondhatni össze az OM-mel. 2004-ben az EB alatt Marokkóban nyaraltunk, ahol azért akkoriban nem kimondottan szívlelték a franciákat, úgyhogy nem is akartak elsőre bevenni a strandon focizók, mikor megláttak Trezeguet-mezben. Aztán az egyik bazárban láttam meg egy Marseille mezt, ami teljes újdonságnak hatott. Lenyűgözött az a hatás, amit kiváltott az emberekből, ahogy csillogó szemekkel beszéltek róla, mint valami misztikus, emberfeletti képződményről. Különlegesnek éreztem és naná, hogy nem is jöttünk haza a Drogba-mez nélkül. Ezután jött a mélyebb ismerkedésem a várossal, meg persze ahogy itthon egyre jobb lehetőségeim voltak az OM-et is folyamatosan követtem. Ezután jöttem rá, hogy tényleg minden csillag egy irányba mutatott.

2, A Stade Vélodrome-ot a semleges szurkolók is az egyik legcsodásabb stadionnak tartják. Voltál már meccsen ebben a lenyűgöző arénában?

Sajnos még nem. Voltam már OM meccsen, de a Vélodrome eddig mindig kimaradt. Mikor hosszabb ideig voltam Marseille-ben pont nem volt sosem meccsnap, de azért természetesen elzarándokoltam az én Kába kövemhez és nem sokáig lesz ez már így. A legszuperebb meccsélményem a tavalyi Európa liga selejtezőben volt, mikor a szlovén Domzale ellen játszott az OM. Három szintén Marseille szurkoló barátommal, akikkel közösen szoktunk néha meccseket is nézni felkerekedtünk és megnéztük Szlovéniában a srácokat. Őrült este volt egyébként, mivel a jegyünk a semlegesnek mondott hazai szektorba szólt. De mivel mind OM-mezekkel készültünk durván kitűntünk a tömegből, sőt még a stadion mellett interjút is adtunk az egyik TV-nek, annyira elmeroggyantnak néztek minket. Aztán jött a meccs, az OM-tábor már az első sípszó előtt frenetikus hangulatot varázsolt, és mivel félidőben vezettek a szlovénok, pláne jobbnak láttuk ha helyünkre kerülünk. Szünetben átszöktünk mind a négyen a vendég szektorba, úgyhogy velünk folytatódott az őrült hangulat. Ha a meccs felejthető is volt, maga az élmény, az emlék, az emberek örök emlékként maradnak meg.

3, A jelenlegi csapatból ki az, akit legjobban kedvelsz, és van-e mindenkori kedvenced?

Erre sajnos lehetetlen válaszolni, egy játékos mellett biztosan nem tudnék lecövekelni. Korszakonként vannak kedvenceim, így az első években, mikor elkezdtem követni a csapatot Steve Mandanda, Djibril Cissé, Mamadou Niang, Samir Nasri voltak a kedvenceim. Aztán Lucho González, az Ayew-tesók, André-Pierre Gignac következett, majd már a jelenkorhoz közelítve jött Dimitri Payet, Florian Thauvin, Benjamin Mendy, Michy Batshuayi. Azt hiszem inkább kedvenc időszakaim vannak, ahol a komplett csapatot nagyon egyben éreztem. Ilyen volt Éric Gerets, Didier Deschamps és Marcelo Bielsa OM-je is.

Szerencsére ez a keret is már pofás annyira, hogy a szívem egy-egy csücskébe több játékos is elférjen. Adil Rami például kivételes karakter, pont olyan játékos, akit nem csak szurkolóként tudok szeretni, de például ha magam is játszanék, ilyen csapattársra vágynék. Luiz Gustavo is az előző szezon olyan szerzeménye, aki ízig-vérig hordozza magában az OM identitását. De végre fiatal tehetségnek sem vagyunk híján, Boubacar Kamara és Maxime Lopez is egyszer még biztos vagyok benne, hogy angol vagy spanyol topcsapatokban kötnek ki.

4, Legutóbb Didier Deschamps vezetésével volt bajnok a Marseille 2010-ben. Mit gondolsz milyen összetevők kellenének hozzá, hogy újra az élen végezzen kedvenc csapatod? Gondolok itt játékosokra, edzőre vagy bármire, ami sikerre vezethet.

Bizonyos mértékig ezen van az OM, ha szigorúan értelmezzük az új amerikai tulajdonos projektjét az erről szól, ez lenne a cél. Más kérdés, hogy a Ligue 1 jelenlegi természete sajnos nem teszi lehetővé, hogy álmodozzon az ember ilyenekről. A PSG hegemóniáját egyszer sikerült az elmúlt hat évben megtörni, és az a Monaco olyan volt, amiben minden stimmelt az általad szükséges alkotóelemek közül. Erre egyébként valamiért azt gondolom, hogy tavaly lehetett volna esélye a Marseillenek. Rudi Garciára leginkább mint egyszezonos edzőre gondolok, aki ha megkapja a szükséges puzzle darabkákat, kitalálhat tökéletes kirakóst. Ezt a Lille-el is bemutatta már, de Rómában is volt egy nagyobb futása. Kétlem, hogy ő képes lesz megújulásra, márpedig az elengedhetetlen lenne ehhez. Reálisan szerintem az elvárás a második hely bebetonozása, a hazai kupákból az egyik megnyerése és folyamatos BL indulás. Ezekkel már elégedett lennék.

5, Mi a legkedvesebb emléked a Marselle-jel kapcsolatban és mi a legszomorúbb?

Szerencsére kedvesekből van több. Mikor Franciaországban tanultam és épp a Bielsa-féle OM-et láthattam, rengeteg csoporttársammal összegyűltünk meccseket nézni. Az azévi OM-PSG-t sose felejtem el, és azt a kocsmahangulatot, amiben néztük. De a már említett szlovén túra is óriási élmény volt.Talán a tavalyi EL-döntő elbukását hoznám fel legszomorúbbnak, főleg mikor Payet könnyeivel küszködve cserét kért. Akkor kicsit én is küszködtem a könnyeimmel.

6, A blog révén a tévés szereplések is megtaláltak, jelenleg a népszerű Szélkakas egyik állandó szakértője vagy. Szerinted mitől lesz jó egy focis magazinműsor? Emellett mi az általános véleményed a magyarországi tévés szakértők tevékenységéről, az elemzésekről és műsorokról?

Ez baromi bonyolult és kényes kérdés. Dióhéjban, ahogy én látom, egyszerre helyet kell találni szakmai beszélgetéseknek, vitáknak, taktikai elemzéseknek és könnyed popkultúrális, bulváros tartalmaknak. A legnagyobb nehézség ezeknek az egyensúlyát megtalálni, na meg persze egy stúdióba terelni olyan szakértőket, akik képesek hitelesen, jó kommunikációs készséggel el is adni a nézőnek, hogy az az adott téma szívből jön.

Az elmúlt majdnem hat évben több megközelítésben is volt szerencsém szerepelni és mindegyik hordozott magában olyan elemeket, amiket egyébként ha összeraknék lehet, hogy kiadnának egy szinte tökéletes műsort. A Sportklubnál borzasztó tehetséges szerkesztőkkel dolgozhattam, akik őrületes bejátszókkal dobták fel a magazinunkat, ami szerintem egyébként is sajátja a francia műsoroknak, közvetítéseknek, mármint az extra képi világ. Aztán a DIGI-nél találkoztam a komolyabb szakértelemmel, ami alatt értem a műsorvezetést, a technikai feltételeket, mondhatni minden körítést, ami a Szélkakast övezte már egy magasabb szinten működik.

Összefoglalva talán a tartalom pozicionálásában, az egyes témák vegyítésében és a szakértők kapcsolatában, egyéni elhivatottságában található meg a tökéletes kombináció. Ha az adott témát, ami köré a műsort készítik értékes tartalomnak tekinti a csatorna, amit igazán el is akar adni, azzal már megágyaz a szereplők elhivatottságának is. Ha ez megvan, szerintem elengedhetetlenek a saját, plusz tartalmak, amik aztán lehetnek a legkülönfélébbek, taktikai elemzésektől kezdve a történetfeldolgozásig szinte bármi, ami érdekes lehet. Jelenségeket kell megragadni, amik a néző figyelmét is megragadhatják és akkor itt jutunk el odáig, hogy nyilván az sem mindegy, hogy ez hogyan van tálalva.

A mai televíziózás sport vonalának egyik legnagyobb és visszatérő dilemmája a bloggerek és a volt focisták szerepeltetése szakértőkként, mert mi lennénk ezek a bizonyos pincérek, akik tálalják a műsort. Nálam az alap kiindulópont, hogy a blogger önmagában még nem garancia semmire, ahogy az sem jelent még feltétlen előnyt, hogy valaki egykor profi focista volt. Nyilván vannak kikoptatott ex-labdarúgók, meg olyanok is, akik már játékosként sem ijedtek meg a kamerától, mikrofontól. És ugyanez igaz a bloggerekre is, látok olyat, akit olvasni szeretek, de ettől még nem lesz egyből képernyőképes és olyat is, aki szuper tehetséges.

Én már önmagában annak a trendnek is örülök, hogy egyre nagyobb bizalommal fordulnak a fiatal generáció felé, hogy szinte minden sportcsatorna foglalkoztat bloggereket bizonyos témákban. Nekem az a tapasztalatom, hogy az esetek többségében mind felkészültségben, mind kommunikációs készségekben, mind általános szakértelemben sokszor sikerül a magamfajtának felülmúlni azokat, akik lehet, hogy inkább csak alanyi jogon kerülnek képernyőre.

És ezzel most senkit sem minősítenék, tényleg nem arról szól ez, hogy csak a blogger lehet jó szakértő vagy fordítva, sokkal inkább hiszek abban, hogy nincs is olyan, hogy blogger szakértő és ex-focista szakértő, hanem csak szakértők, akik közül mindenki megtalálhatja a számára leghitelesebbet, legszimpatikusabbat

Korábbi részek: 'BLOGBESZÉLGETÉSEK' - 1. rész: Palermania Blog