Az első félidőben Tököli Attilával "rohamoztuk" az ellenfél kapuját. Az egycsatáros játék manapság nagy divat, pl. a Barcelona is remekül alkalmazza David Villával, aki mögött ott egy klasszis középpályás sor. Töki nem egy David Villa, de azért egy jó képességű játékos. Ennek ellenére, amikor szembe került a luxemburgi kapussal, nem igazán tudta eldönteni, hogy emeljen vagy esetleg rúgja el mellette. A vége az lett, hogy egyszerűen 'hazaadta'. A középpályás sort sem Xavi, Messi vagy Pedro alkotja, de Hajnal Tominak és Koman Vladimirnek voltak jó labdái, meglátásai.

A második félidőben jött két csatár, a friss osztrák bajnok Szabics Imre és Németh Krisztián. Reménykedhettünk, hogy zörögni fog a háló. Így is lett, közel fél évtized után Szabis jött, látott és gólt lőtt. A szánk íze a győzelem ellenére mégis keserű maradt. Rengeteg labdavesztés, pontatlanság jellemezte a játékunkat és ami a leginkább fáj az a küzdés és a motiváltság hiánya.