Az első félidőben Tököli Attilával "rohamoztuk" az ellenfél kapuját. Az egycsatáros játék manapság nagy divat, pl. a Barcelona is remekül alkalmazza David Villával, aki mögött ott egy klasszis középpályás sor. Töki nem egy David Villa, de azért egy jó képességű játékos. Ennek ellenére, amikor szembe került a luxemburgi kapussal, nem igazán tudta eldönteni, hogy emeljen vagy esetleg rúgja el mellette. A vége az lett, hogy egyszerűen 'hazaadta'. A középpályás sort sem Xavi, Messi vagy Pedro alkotja, de Hajnal Tominak és Koman Vladimirnek voltak jó labdái, meglátásai.

A második félidőben jött két csatár, a friss osztrák bajnok Szabics Imre és Németh Krisztián. Reménykedhettünk, hogy zörögni fog a háló. Így is lett, közel fél évtized után Szabis jött, látott és gólt lőtt. A szánk íze a győzelem ellenére mégis keserű maradt. Rengeteg labdavesztés, pontatlanság jellemezte a játékunkat és ami a leginkább fáj az a küzdés és a motiváltság hiánya.

Luxemburg ellen a következő összeállítással kezdünk: Bogdán – Vanczák, Lipták, Juhász, Laczkó – Vadócz, Elek Á. – Koman, Hajnal, Dzsudzsák – Tököli

A kezdőcsapat máris egy kellemes meglepetéssel indul, Bogdán Ádám ma debütál a nemzeti csapatban. Örömteli, hogy nem Király Gábor áll a kapuban, akit vélemény szerint már nem kellene erőltetni válogatott szinten. Talán ő is jelezhetné, hogy átadja a helyét a fiatalakonak.

A második névvel már egyáltalán nem vagyok kibékülve. Vanczák Vili válogatottbeli ténykedésére nem éppen a klasszis szót használnám. Inkább Pintér Ádámra szavaznék ezen a poszton. Pintér erősebb bajnokságban pallérozódik és itt az ideje, hogy lehetőséget kapjon a bizonyításra, mivel Vanczák többször eljátszotta már a szurkolók bizalmát.

Az egyszemélyes csatársort alkotó Töki helyett inkább Némót szerepeltetném. Hozzáteszem, egyik játékos sem szerepelne az én keretemben, de akkor már inkább a klubcsapatában kevesebb lehetőséghez jutó, azonban nagyobb jövő előtt álló Krisztiánban látok több lehetőséget.

Száz szónak is egy a vége: HAJRÁ MAGYAROK!

A Magyar válogatott Luxemburg ellen játszik barátságos meccset. A keretet illetően van némi hiányérzet bennem. 3 játékost hívtam volna be Egervári Sándor helyében. Tőzsér Dánielt, aki a Genk csapatkapitányaként lett belga bajnok. Mainzi szerződéssel a zsebében záró Stieber Zoltánt és a magyar NB1-et 15 góllal befejező Böde Dánielt. A kérdés már csak az, hogy ki helyett hívtam volna be őket: Varga József, Koman Vladimir, Koltai Tamás. Az ok egyszerű: az általam felsorolt játékosok jobban megérdemelték volna a meghívót.

Tököli Attila helyett szívem szerint Lázár Bencének küldtem volna meghívót. Tököli remek játékos, de úgy gondolom, hogy az ő ideje a válogatottban már lejárt. Lázár tehetséges és rendkívül motivált. Egy barátságos meccs remek alkalom lett volna arra, hogy bizonyítson a nemzeti tizenegyben.

Tipp a meccs végkimenetelére: Luxemburg 0:2 Magyarország