Rendhagyó módon most nem futballszombat vagy futballvasárnap az apropó. Tengernyi válogatott meccset rendeznek ma, köztük a Magyarország - Svédország és a Hollandia - San Marino összecsapásokat.

Magyarország - Svédország, 19:45

Nem túl kedvezőek az előjelek számunkra a sok sérült kulcsjátékos miatt. Ráadásul nem nevezhetjük magunkat svéd specialistának sem. 2008. szeptember 10. - Svédország 2:1 Magyarország, 2009. szeptember 5. - Magyarország 1:2 Svédország, 2010. szeptember 3. - Svédország 2:0 Magyarország. Ma kiderül, hogy folytatódik-e a rossz sorozat vagy végre megtörik a svéd átok.

Hollandia - San Marino, 20:30

A csoport másik meccsén Hollandia rekordgyőzelemre tör San Marino ellen. Az 1912-es finnek elleni 9:0-ás győzelem és az 1972-es ugyanilyen arányú siker a svédek ellen a csúcs. Minden esélye megvan a rekorddöntésre a jelenlegi FIFA ranglista első helyezettjének. Huntelaar mostanság ontja a gólokat a Schalkéban és az EB-selejtező sorozat góllövőlistáját is vezeti 8 góllal.

Ellenkező pályaválasztással 5:0-ra nyert az Oranje:

Először is szögezzük le: imádom a focit! Képes vagyok egy nap öt meccset is megnézni. Lehet közte magyar bajnoki is. Ezt azért emelem ki, mert az ismerőseim szerint magyar focit nézni kínzás. Minden nap olvasom az aktuális cikkeket. Mindennek ellenére egy évben egyszer, maximum kétszer megyek el meccsre. Hogy miért? Főképp a magyar közönség kultúrálatlansága, illetve a stadionok infrastruktúrája miatt.

2011-ben a VASAS - FRADI-ra esett a választásom. A kettős rangadó első felvonása az ún. Vasas - FTC "minden idők ALL Stars" volt. Erre nem is vesztegetnék túl sok szót. Csak annyit, hogy komolytalan volt és egy jó pár embert hiányoltam: Vincze Ottó, Keller Józsi, Kuntics satöbbi, satöbbi.

A Stadion infrastruktúrjáról kár beszélni, mert mindenki tudja, hogy milyen állapotban van és azt is, hogy ez volt az utolsó itt rendezett bajnoki. A nézőszám gyalázatos volt: kb. 3000 ember szinte elveszett a stadionban. Ebből kb. (kis jóindulattal) 500 lehetett Vasas drukker. Jómagam Fradista vagyok, de olykor szégyelltem. Kicsinyes, az életben nem sok sikerélményt begyűjtő férfiak ordibálták egy maréknyi Vasas drukker felé, hogy 'rohadt kommunisták', hangot adtak Mészöly Kálmánnal kapcsolatos sirálmaiknak és egyéb okosságokat kiabáltak, szintén irodalmi stílusban. Ezt akkor sem hagyták abba, amikor a Vasas gólt szerzett. Szidták a magyar mezőnyből még mindig kiemelkedő Bárányost (mintha ő bármit is tehetne a Fradi gyenge szerepléséről) és a Fraditól távozó Kulcsár Dávidot.

A Fradi játékosok teljesítménye is megér egy misét. Talán a rövidgatyás Bobby idejében volt ennyire elkeserítő és mindenféle elképzelést nélkülöző a játék. A legnagyobb alibi játékos Oláh Lóránt volt (felvette a versenyt a pakisztáni Adnannal). A vezetők helyében visszazavarnám Kaposvárra. Rósa helyében elgondolkodnék azon, hogy alacsonyabb szinten folytassam a focit. Folytathatnám még a sort, de nem teszem. Talán csak Tóth Bencén érződött, hogy igenis küzd és akar. Erre kit hoz le Nagy Tamás a meccs vége felé? Természetesen Tóth Bencét. Ki érti ezt?! Láthatóan a Fradi B közép sem képviseltette magát teljes létszámban.

A találkozó elején még ébresztőt fújtak, később már a 'kva gyengét' skandálták, majd utána feltették a legfontosabb kérdést: "HOL A CSAPATUNK?" Erre én is kíváncsi lennék...

A hét játékosa címet adhattam volna Soldadonak (3 gól a Racing Santander ellen), Dzekonak (4 gól a Spursnek), C. Rondaldonak (mesterhármas a Zaragozának) vagy akár Gomesnek (3 találat a K'LAutern kapujába) is. Manchester United szurkolóként elfogult voltam és ezért Rooneyt választottam. Nem mindennap rúg valaki mesterhármast az Ágyúsoknak, pláne nem egy 8:2-es meccsen.