Ahogyan az várható volt, a legkiélezetebb negyeddöntő volt az angol-olasz. A végén Buffonék örülhettek. Angol drukkerként nem osztoztam a jókedvükben. De azt el kell ismerni, hogy teljesen megérdemelten jutott tovább az Azzuri. Az első félidőben még az angoloknak is voltak lehetőségeik, a második játékrészben és a hoszabbításban viszont az olaszok uralták a játékot, szinte csak náluk volt a labda. Az összes lövési kísérletet tekintve 35:9 az olaszok javára. Ez az adat magáért beszél.

Az UEFA Andrea Pirlot választotta a találkozó legjobbjának. Igazi vezére volt a válogatottnak, remekül fedezte a labdát, pontos passzokkal szolgálta ki a társait és a büntetőpárbaj során panenkás mozdulattal juttatta a hálóba a labdát, amellyel lélektani előnyhöz juttata válogatottját. A meccs végén elmondta, hogy nagyon örül a meccs legjobbja díjnak, de a legfontosabb, hogy bejutottak az elődöntőbe. Pirlo eddig az egész Eb alatt meghatározó tagja volt a nemzeti csapatnak. A horvátok ellen gyönyörű szabadrúgásgólt lőtt és akkor is őt választották a találkozó legjobbjának.

A Háromoroszlánosok a negyeddöntő nagy részében csak arra vártak, hogy mikor hibáznak az olaszok, de a kontratámadásaik nem vezettek eredményre. Ashley Young és Wayne Rooney különösen gyenge napot fogott ki. Young helyett talán Alex Oxlade-Chamberlaint kellett volna behozni, lendületet vitt volna a játékba. Míg Welbeck cseréje talán túl korai volt és nem túlzás kijelenteni, hogy jobb volt, mint Rooney, de Hodgson nem merte lekapni a pályáról. Azért ez valahol érthető is. Az angolok közül John Terryt emelném ki, aki rendkívül sokat dolgozott és mentett hátul. Talán a következő világversenyen fordul a kocka, ha tizenegyesekre kerül a sor, mert hogy ez nem az angolok műfaja az biztos. (Eddig mindössze egy alkalommal volt szerencséjük.)

Június 28-án az elődöntőben Olaszország a németekkel találkozik. A múlt Buffonék sikerét ígéri, mivel még soha nem kaptak ki Eb-n vagy Vb-n a Nationalelftől. A jelenlegi forma alapján azért van mitől tartaniuk.

A negyeddöntők előtt azt mondtam, hogy az angol-olasz lesz a legkiegyenlítettebb meccs. Nos, erre nagy esély van, mivel az első három negyeddöntő nem volt túl szoros. Magabiztos portugál, német és spanyol továbbjutással zárultak a találkozók. Az angol-olasz meccs kielézetebb párharcot ígér. Nagyjából egyforma erősségű a két gárda. Sokan arra számítanak, hogy csak a büntetőpárbaj fog dönteni. Én is erre tippelek. 

Tétmeccsen már nagyon rég találkoztak egymással felek: 1997 október 11-én világbajnoki selejtezőn 0:0-át játszottak Romában. 

A mai találkozó előtt nagy kérdés, hogy Balotellit kezdőként küldi-e pályára Prandelli. Kockázatos, de lehet hogy nyerő húzás volna. Míg futballtudása megkérdőjelezhetetlen, szellemi képessége annál inkább. Chiellini sérülés miatt biztosan hiányozni fog és Motta is sérüléssel bajlódik.

Az angoloknál több mint valószínű, hogy a Rooney-Welbeck páros kezd a csatársorban. Az is kérdés, hogy Hodgson ragaszkodik-e Milnerhez, aki eddig talán a leggyengébb teljesítményt nyújtotta vagy lehetőséget ad a szélvészgyors, technikás Walcottnak, akinek nagyban köszönhették a svédek elleni győzelmet. 

Tippem a végeredményre: Anglia 0:0 Olaszország (büntetőkkel Anglia jut tovább)

Az Európa-bajnokság harmadik negyeddöntőjén sem történt meglepetés. A címvédő, Xabi Alonso duplájával legyőzte a rendkívül haloványan játszó gallokat.

Mindent elmond a franciák teljesítményéről, hogy az egész találkozón mindössze egy kaput eltaláló lövésük volt. Karim Benzema most sem tudott betalálni, így gól nélkül zárta a csatár az Eb-t. Kemény kritika. A francia válogatottat egyénileg nagyszerű játékosokból áll, de nem alkotnak egységes csapatot. Túlságosan védekezően álltak fel az összes találkozójukon. Három gólt szereztek az egész tornán. Ráadásul most sem volt mentes az öltöző a balhéktól. Ilyen felfogással nem lehet messzire jutni. 

A spanyol válogatott még közel sem adta ki magából a maximumot. Ennek ellenére könnyedén jutottak az elődöntőbe. A százados Xabi Alonso tette hozzá a legtöbbet a tegnapi győzelemhez. A spanyolok szövetségi kapitánya Vicente Del Bosque is elismerően szólt róla: "Igazi csapatember. Pontosan tudja, hogy miként segítse a középpályát és a széleket. Tudja, hogyan teremtsen lehetőséget és azokat be is tudja fejezni. Egy tökéletes középpályás." Alonso az ötödik spanyol, aki elérte a 100. válogatottságot. Amennyiben eljutnak a döntőig, az azt jelentené, hogy a válogatottságok számát tekintve beérné Raúlt. 

A spanyolok június 27-én Portugáliával találkoznak az elődöntőben.