Kilenc éves korom óta követem a nemzetközi futball történéseit. Szerencsére ez pont egybeesett Alessandro Del Piero Juventusba igazolásával. A mai napig a kedvenc játékosaim egyike. A szobám falát az ő poszterei borították és titokban a zsebpénzemet is egy Del Piero-mezre költöttem - lett is belőle haddelhadd otthon! :)  Általános iskolás osztálytársammal összefogva még levelet is írtunk a Juventus címére, ő Angelo Peruzzi aláírását szerette volna, én Alexét. :)

A felsorolt emlékek miatt nagyon örültem, amikor magyar fordításban is megjelent Alex könyve, a Giochiamo ancora, azaz a  Játsszunk még! A cím arra utal, hogy a 39. életévét november 9-én ünneplő játékos még nem gondolkodik focicipője szögre akasztásán.  Mindezt néhány napja egy góllal is gólpasszal is megerősítette, amikor az ausztrál bajnokság nyitányán egymaga nyerte meg a meccset jelenlegi csapatának,  a Sydney FC-nek.

Számos labdarúgó 'könyvét' olvastam már korábban, de ilyen hangulatú történetvezetéshez még nem volt szerencsém. Túlzás nélkül állíthatom, hogy teljesen magával ragadó, mély, filozofikus gondolatokat tartalmazó mű. Egy hétvége alatt el lehet olvasni, miközben valósággal faljuk Del Piero szavait. Az a  bizonyos 'nem tudod letenni' kategória. A könyv szerkezetileg tíz alapvető érték köré épül fel, melyek nem csak és kizárólag a futball világában érvényesek (úgy mint: barátság, becsület, csapatszellem).  Ezen értékek felsorolásán keresztül megismerjük a Juventus legendájának szellemiségét és jellemét. Mindeközben több szívet melengető és inspiráló sztorira is fény derül Alex tollából. A végkövetkeztetés pedig: Alessandro Del Piero rendkívül szimpatikus és két lábbal áll a földön, őt nem ragadta el a fény és csillogás csábító világa.

Ő egy olyan labdarúgó, akit bátran ajánlanék példaképnek minden focizó kissrác számára. Az olasz legenda azon kevesek táborát gyarapítja, akit kedvelnek és elismernek a férfiak és odáig vannak érte a nők is. Ezért mindkét nem képviselőinek bátran ajánlom a könyvet.

Értékelés: 10/9

"A Juve nekem nemcsak egy focicsapat, hanem a beteljesült vágyálom."

" A kudarcba sosem szabad beletőrödni, legfeljebb elfogadni lehet, lassan megemészteni, majd túllépni rajta. Próbáld megkeresni benne azt, ami hasznosítható: mint amikor a lomok között kutatva megpróbálsz vmi használhatóra bukkani- és ami mögötted marad, az csak ócskaság és kacat."

"Ezen a ponton mindenképp meg kell emlékeznem a Ronaldóról -a brazil Ronaldóról- és az ő hihetetlen képességeiről. Juve-játékosként óriási szerencsém, hogy fantasztikus játékosokkal osztozhattam a sikerekben: ott volt Zinedine Zidane az utolérhetetlen eleganciàjával, Vialli az elsöprő lendületével és kapu előtti kíméletlenségével, vagy Roberto Baggio a maga páratlanul finom technikájával. Mindegyikük másban volt jó, de ha az ő játékukat néztük, azonnal értettük, hogy mit jelent a labdarúgásban a szépség fogalma. Nem kellettek hozzá szavak."

Életem első világbajnoksága az 1994-es Egyesült Államokban rendezett torna volt. Több momentum és játékos is élénken él az emlékezetemben, a mexikói kapus, Jorge Campos is ebbe a kategóriába tartozik. A szivárvány összes színében pompázó mezeivel hívta fel magára futballrajongók millióinak figyelmét. Az alacsony termetű hálóőr többször belekóstolt a csatár szerepkörébe is, általában két mezszáma volt, az 1-es és a 9-es. Első klubcsapatában, a Pumasban több mint 30 gólt szerzett. 47. születésnapja alkalmából következzék egy válogatás Campos színpompás mezeiből.

Vannak komoly történelemi múlttal rendelkező impozáns stadionok, de akadnak olyan pályák is, amelyek földrajzi adottságaiknak és a festői környezetnek köszönhetően varázsolnak el minket. Sorozatomban ezeket a stadionokat szeretném nektek bemutatni. Elsőként a Horvátországban, Imotski városkában található Gospin Dolac Stadiont ismerhetitek meg  (érdekesség, hogy Imotski az Oszták-Magyar Monarchia része volt).

 A 4000 férőhelyes  pályát a Kék-tó, a Topana nevű erőd és sziklák veszik körül. Bizonyára egy tájképfestő is szívesen helyet foglalna a stadionban. Az 1989-ben épült létesítmény a harmadik ligában vitézkedő NK Imotski otthona. A csapat a tavalyi idényben a 16 csapatos mádosdosztály 14., azaz kieső helyén végzett.
Imotski egyik leghíresebb szülötte Zvonimir Boban, aki 1987-ben utánpótlás vébét nyert a Jugoszláv válogatottal, az 1998-as franciországi világbajnokságon pedig bronzérmes lett a horvátokkal. Klubszinten az AC Milánnal aratta legnagyobb sikereit, négyszer olasz bajnoki címet, '94-ben pedig BEK-győzelmet ünnepelt a Rossonerivel.

[caption id="attachment_4849895" align="aligncenter" width="383"] Az NK Imotski címere.[/caption]