„Úgy lettem szerelmes a futballba, ahogy később a nőkbe is: hirtelen, megmagyarázhatatlanul, feltétel nélkül, mit sem gondolva azzal, hogy mennyi fájdalmat és bajt okozhat a szenvedélyem.” - írta Nick Hornby a focidrukkerek bibliájában a Focilázban. A könyvből az Oscar-díjas Colin Firth főszereplésével Egy férfi, egy nő és egy focicsapat címmel film is készült.

Paul (Colin Firth) szórakozott tanárember és óriási focirajongó. Mindenki tudja róla, hogy az Arsenal csapatáért képes lenne bármire. Azaz mégsem, hiszen megismerkedik új kolléganőjével, Sarah-val (Ruth Gemmell), de nem akarja lekötni magát. Az Arsenal bukdácsol a bajnokságban és a kupákban. Nem jó előjel, a romantika sem megy simán. Hogy megérthessük Paul különlegesen erős foci iránti vonzalmát és ügyetlenségét a nőkkel, vissza kell mennünk életútján, egészen gyermekkoráig. Az angol munkásosztály hétköznapjait a hétvégi derbik hangulata aranyozta be. A kissrácok egyetlen kiugrási lehetősége a foci volt.

A filmben sokkal nagyobb teret kap a romantikus szerelmi szál, mint a könyvben. De az 1988/89-es angol bajnoki szezon rendkívül izgalmas véghajráját emlékezetesen adaptálták filmre. Annak ellenére is izgul a néző, hogy tudja miként végződött az idény. Amikor 1989. május 26-án este nyolc után az Anfield Roadon 42 ezer, a tévén keresztül pedig nyolcmillió néző előtt elkezdődött a Liverpool-Arsenal mérkőzés, már biztos volt, hogy az angol futballbajnokság századik és egyik legemlékezetesebb szezonja fejeződik be. Hat hét telt el a 96 ember halálát okozó Hillsborough stadionkatasztrófa óta, amiután két hétig állt a bajnokság és többek között elhalaszották a két csapat április 23-i meccsét is. Így ez lett a bajnokság utolsó találkozója, amikor már az összes többi meccset lejátszották és kiderült, a két csapat valamelyike lehet a bajnok.

Paul-t, a főszereplőt az Oscar-díjas Colin Firth alakítja, kissé szórakozott, rendezetlen sérójú, de ízig-vérig Ágyús-drukker. Focilázával akarva-akaratlanul is megfertőzi barátnőjét, a szintén tanár Sarah-t, akit a széles közönség számára ismeretlen Ruth Gemmell játszik. Paul drukkerhaverját alakító Mark Strong  neve már ismerősebben csenghet. Strongot számtalan Guy Ritchie-filmben láthattuk: Sherlock Holmes, Spíler, Revolver.

A filmet a tévében is elcsíphetjük, április 2-án a Cinemax 2 tűzte műsorára két időpontban is: hajnali 6-kor és délután 17:05-kor.

A film előzetese:

Források:
sportgéza.hu
port.hu

Közvetített már világbajnoki döntőt, EB-finálét és Bajnokok Ligája-döntőt is, ezúttal a Kislány, nagy foci kérdéseire válaszolt hazánk egyik legelismertebb kommentátora. A négyrészes interjú utolsó felvonását olvashatjátok, amelyben betekinthetünk a kommentátori szakma kulisszái mögé.

                Fotó: sportagvalaszto.hu

Hosszú pályafutásod során számos stadionban megfordultál. Melyikben  volt a legjobb az atmoszféra?

Az Anfield Roadon! Nem a világ legnagyobb és legmodernebb stadionja, de  a legjobb hangulatú létesítmény. Az ember szinte úgy van vele, hogy legszívesebben bemenne a pályára és játszana! A kommentátor állás gyakorlatilag bent van a nézők között, előtted és mögötted is szurkolók ülnek. Akaratlanul is magával ragad a hangulat. Ilyen szempontból a skót stadionok is verhetetlenek, különösen a Rangers és a Celtic pályája. Ott még egy bedobás kiharcolását is őrjöngve tapsolnak meg a drukkerek. A Dortmund stadionjában a 2006-os világbajnokság alkalmával jártam, a német-olasz elődöntőt közvetítettem. Nagyszerű volt a hangulat, de egy Dortmund-mérkőzésen még pokolibb az őrjöngés.

Kényelem szempontjából melyik stadion volt a legrosszabb?

Bármilyen furcsa, de a Nou Camp. Ott a kommentátoroknak igencsak sanyarú a sorsa. Egyrészt az ötödik emeleten van a kommentátorállás, másrészt egy olyan üvegablak van előtted, amit általában nem tisztítanak. Ráadásul az oszlopok is nehezítik a közvetítő dolgát. Ebből kifolyólag állandóan forgolódni, helyezkedni kell, nem lehet látni, hogy éppen kinél van a labda. Én úgy vagyok vele, hogy a helyszínen szeretem az egész pályát belátni.

Szakmádban olykor nem csak a kényelmetlen kommentátorállással, hanem a furcsa focistanevekkel is meg kell küzdeni. Ezzel kapcsolatban milyen élményeid vannak?

Szerintem a világ egyetlen országában sem tulajdonítanak akkora jelentőséget a nevek kiejtésének, mint nálunk Magyarországon. Amikor Faragó Ricsi a ’94-es vb közvetítése során az anyanyelvüknek megfelelően Romáriuzott, Bebétuzott, postai levelek árasztották el a szerkesztőséget, hogy miket beszél ez a fiatal kezdő. Mások viszont gratuláltak, hogy végre valaki az anyanyelvüknek megfelelően ejti ki a labdarúgók nevét és mindezt következetesen teszi. De nem is a kiejtéssel vagy a hosszú nevekkel van a legtöbb gond. Hanem azokkal a nevekkel, amelyek magyarul kiejtve pluszjelentést kapnak. Például a finneknél Shefki Kuqi (Kuki) vagy Teemu Pukki, de akár az északír McCourt (mekkúrt) nevét is említhetném. Olykor nehezen bírom nevetés nélkül…

A nevek mellett a technika ördöge nem szokott megtréfálni?

Ó, dehogynem! Egyszer például előfordult, hogy nem értem oda Liverpoolba a kezdésre, mert nem várta meg az egyik repülőgép a másikat. Ez pedig hosszú kalamajkát indított el… Mindez 2005-ben történt. Glasgowból mentem volna tovább Liverpoolba, a  Pool-Juventus BL-negyeddöntőre. Feltérképeztük a lehetőségeimet, de minden gép tele volt. Végül valaki visszamondta az útját és így el tudtam jutni Manchesterbe. A leszállás pillanata és a kezdőrúgás között 1 óra volt. Miután landolt a gép beültem egy taxiba és mondtam, hogy irány az Anfield és nyugodtan oda léphet, mert eléggé sietek. Közben telefonon megkérdeztem az összeállításokat, hogy azért képben legyek. Talán az egyetlen olyan embert sikerült kifognom a taxis személyében, aki nem tudta, hogy hol van az Anfield Road. Majd útközben megállítottunk egy öreg hölgyet, hogy merre van az Anfield, erre ő visszakérdezett, hogy 'Mainfield'?  Aztán kiderült, hogy az Anfield le van zárva és lovasrendőrök őrzik a területet(20 évvel a Heysel-tragédia után). A taxis kirakott egy ló lába előtt. Az akkreditáció is több időt vett igénybe. A 8. percben megérkeztem, majd át kellett másznom a drukkeren, mert ahogy említettem, ott a nézők között van a kommentátorállás, utána össze kellett szerelnem a berendezést. Szerencsére közben a kollegák a stúdióból közvetítették a meccset.
De emlékezetes volt a 2006-os BL-döntő is. A Barcelona-Arsenal találkozó egy részéről egész Európa lemaradt, mivel egy elázott vezeték miatt az egész kontinensen elment a kép. Rádiós üzemmódban kellett közvetíteni. Szerencsére fél perccel Belletti győztes gólja előtt visszajött a kép.

Az ilyen sorscsapások összehozzák a kommentátorokat? Jóban vagy külföldi munkatársaiddal? Milyen a magyar foci presztízse az ő köreikben?

Megmondom őszintén, nem jellemző a nagy összejárás a külföldi kollégákkal. Ebben közrejátszik az a sajnálatos tény, hogy a magyar kommentátor az úgymond senkinek sem érdekes. Nem szolgálunk témával. Magyar csapat nincs a nemzetközi kupákban, kiemelkedő magyar játékos nincs. Viszont amikor 2003-ban a Bajnokok Ligája csoportmérkőzései során Szabics Imre a Stuttgart színeiben betalált a Manchester Unitednek, akkor mindenki azt kérdezgette tőlem, hogy ki ez a magyar srác, mit kell tudni róla.

Az első részt itt olvashatjátok:  „1997 óta senkinek sem volt ekkora esélye BL-címvédésre” – Interjú Hajdú B. Istvánnal az Eurosport kommentátorával

A másodikat pedig itt: „A magyaroktól nem ijed meg senki, de egy Pukkitól nekünk sem kell betojni”– Interjú Hajdú B. Istvánnal az Eurosport kommentátorával.

És a harmadik: „Egy futball kommentátornak a VB-döntő közvetítése jelenti a szakma csúcsát.” – Interjú Hajdú B. Istvánnal az Eurosport kommentátorával.

Közvetített már világbajnoki döntőt, európa-bajnoki finálét és Bajnokok Ligája-döntőt is, ezúttal a Kislány, nagy foci kérdéseire válaszolt hazánk egyik legelismertebb kommentátora. A négyrészes interjú harmadik felvonását olvashatjátok, amelyben a világbajnokságok kapták a főszerepet.

                Fotó: sportagvalaszto.hu

Az idei esztendő legnagyobb focieseménye a brazíliai világbajnokság. Szerinted ki nyeri a tornát?

Úgy gondolom, hogy három fő esélyes van: a házigazda Brazília, a címvédő Spanyolország és a jó erőkből álló német válogatott. De a dél-amerikai válogatottak is beleszólhatnak majd az aranyéremért zajló küzdelembe. Közülük is Argentínát emelném ki.

Minden világbajnokságon van 1-1 meglepetéscsapat, ezúttal kik hívhatják fel magukra a világ figyelmét?

Nagyon ígéretes a belga válogatott. Labdarúgóik topbajnokságokban rúgják a bőrt, minden posztra legalább két kiváló képességű játékossal rendelkeznek. Egy jelentős hátrányuk viszont van: nem szabad elfelejteni, hogy a játékosok nagy részének ez lesz az első vébéje.

         Belgium lehet a 2014-es VB meglepetéscsapata

Néhány gyengébb csoport mellett néhány igazi halálcsoport is összejött, melyek közül talán a G-jelzésű tűnik a legkeményebbnek, ahol Németország, Ghána, Portugália mellett az Egyesült Államok is helyet kapott. Itt kik juthatnak tovább?

Azt nehezen tudom elképzelni, hogy a Nationalelf ebből a négyesből ne lépjen tovább. De a többivel kapcsolatban nehéz lenne jósolni. Itt van például az amerikai válogatott, amely egy kicsit rejtélyes az európaiak számára. Az amerikai mentalitás más, ők nem omlanak össze egy vereség után. Ráadásul a sok utazás számukra nem olyan szokatlan, hiszen országon belül is rengeteget utaznak.

Ahogy említettem, lesznek halálcsoportok a tornán, de kifejezetten gyenge négyesek is összejöttek. Ezért talán jogos a kérdés: nem sok a 32 csapat?

De igen, tagadhatatlanul túl sokan vannak. Úgy érzem, olykor a színvonal rovására megy a túl sok résztvevő. A 2006-os vébé csoportmeccse, a Togo-Dél-Korea meccs nem hangzik olyan izgalmasan. Ráadásul tapasztalatból mondom, hogy napi 3-4 meccset nem lehet élményszinten feldolgozni. Ez a nézőknek sem jó.

Hogy látod, a Brazíliában tapasztalható zavargások befolyásolják majd a tornát?

Egy biztos: a játékosok ebből semmit nem fognak érzékelni. Csak a futballal kell majd foglalkozniuk. Őrzött busszal szállítják a válogatottakat a stadion és a szállás között. A labdarúgóknak valószínűleg megtiltják, hogy turista-üzemmódba kapcsoljanak, egyedül felfedezve a várost. Természetesen az más helyzetet teremt, ha bomba robban az egyik stadionban, de szerencsére erre azért nincs sok esély.

Melyik a kedvenc világbajnokságod?

A magyar válogatott kijutott az első három világbajnokságra, amelyet láttam (1978, 1982, 1986). Érzelmileg ezért teljesen máshogy viszonyulok azokhoz a tornákhoz. Mexikó után minden más lett. A 2006-os vb azért volt érdekes, mert a torna felét a helyszínről közvetítettem. De az összes közül a '82-es torna a kedvencem a brazil csapat miatt. Zico, Socrates, Falcao, Toninho Cerezo, Eder zseniális labdarúgók voltak! Beleszerettem a játékukba!

Közvetítettél a 2000-es EB-ről és a 2006-os vébéről is, valamint BL-finálékat is kommentáltál. Melyik volt érdekesebb, izgalmasabb?

Ma ugyan a klubfutball már magasabb színvonalú, mint a válogatott. A Bayern München például képes lenne megverni egy brazil vagy egy spanyol válogatottat. Ennek ellenére mégis azt mondom, hogy egy futball kommentátornak a vb-döntő közvetítése jelenti a szakma csúcsát! Érzelmileg senkit nem fog úgy megmozgatni egy BL-döntő, mint egy vb-finálé. Ezzel nem lehet versenyezni.
De ennek ellenére nekem az utóbbi időben inkább az Európa-bajnokságok jelentettek sokat. A 2000-es EB volt az egyik legjobb nemzetközi torna, amit valaha láttam. A Hollandiában rendezett meccseket közvetítettem akkor. Rendkívül jó színvonalú és izgalmas mérkőzések voltak. Nagyon erős volt a mezőny.

Az első részt itt olvashatjátok:  „1997 óta senkinek sem volt ekkora esélye BL-címvédésre” – Interjú Hajdú B. Istvánnal az Eurosport kommentátorával

A másodikat pedig itt: „A magyaroktól nem ijed meg senki, de egy Pukkitól nekünk sem kell betojni”– Interjú Hajdú B. Istvánnal az Eurosport kommentátorával.