2015. novemberében a 18. helyen vette a Championshipben szereplő Huddersfieldet, korábban még nem volt felnőtt csapat edzője, Angliában soha nem járt, másfél év múlva Premier League-csapatot csinált a Huddersfield Townból. Ő David Wagner.
A német anyától és amerikai apától született szakember a népszerű Men in Blazers podcastben nagy nevetések közepette azt mondta magáról, hogy az átlagosnál rosszabb játékos volt és csatár létére nem lőtt elég gólt. A statisztikáit látva ebben van némi igazság, bár egy nagy sikerből így is kivette a részét. A Schalkéval UEFA-kupát nyert 1997-ben. A Roda elleni meccsen gólt is szerzett. Emellett nyolcszor magára ölthette az Amerikai Egyesült Államok nemzeti csapatának mezét.
Legtöbb mérkőzését a Mainzban játszotta, ahol trófeát ugyan nem nyert, de egy igaz barátot igen: itt ismerte meg Jürgen Kloppot, aki később a magánéletében és a futball világában is hű harcostársa maradt. Klopp volt az, aki rávette, hogy szerezze meg a szükséges edzői papírokat, valamint ő szorgalmazta, hogy legyen a Dortmund második csapatának edzője. Ami a magánéletet illeti: Wagner volt Klopp esküvői tanúja és Klopp Wagner egyik gyermekének keresztapja. De kanyarodjunk vissza ahhoz az időszakhoz, amikor német-amerikai főhősünk befejezte a pályafutását és visszaült az iskolapadba.
"Amikor visszavonultam, ki akartam szakadni a labdarúgás mindennapi világából és úgy döntöttem, hogy helyette megismerem a foci tudományos oldalát." - mondta Wagner, aki biológiát és sporttudományokat tanult a darmstadti egyetemen. Úgy fogalmazott, hogy élete legnagyobb sikerének nem az UEFA-kupa győzelmet, vagy a Premier League-be való feljutást tartja, hanem a diploma megszerzését.
Közel 20 év után ment vissza tanulni, 18-19 éves fiatalokkal volt körülvéve. De azok az évek megmutatták neki, hogyha valamit nagyon szeretne, akkor kellő energiabefektetéssel bármit meg tud csinálni. Németes szorgalom és amerikai optimizmus. Hiába, a gének...
Az egyetemen szerzett tapasztalatait a Dortmund második csapatánál kamatoztatta, ahová cimborája, Jürgen Klopp invitálta. Ekkor figyelt fel rá David Hoyle a Huddersfield elnöke. Lenyűgözte a Dortmund stílusa és szerette volna, ha Wagner ezt West Yorkshire-ban is meghonosítja.'Gegenpressing', intenzitás, sebesség. Ezt akarta látni a klubelnök saját csapatánál, ezért kockázatos döntést hozva szerződtette az első csapatot előtte soha nem irányító szakembert.
Ezzel megkezdődött a 'Wagner Forradalom' a Huddersfieldnél. Wagner hitvallása szerint ha szeretnél fejlődni, akkor ki kell lépned a komfortzónádból. Erre szükség is volt, mivel a Huddersfield a legkisebb költségvetéssel bírt a Championshipben. Anyagi befektetés nélkül kellett jobbá válniuk, alternatív utat kellett találniuk a fejlődésre. Meg kellett találniuk a saját identitásukat, melyet Wagner stílszerűen 'Terrier Identitásnak' nevezett el, a klub becenevére utalva.
"Épp olyan kicsik vagyunk, mint a terrierek, de ugyanúgy harciasak is vagyunk." - fogalmazott David Wagner. "Senkitől nem félünk, nem riadunk meg a nagy kutyáktól, gyorsak vagyunk és kitartóak!"
Minden leleményességre, ötletre szükség volt, ugyanis a Huddresfield Wagner érkezésekor a 18. helyen szerénykedett. Rengeteg munka állt előtte, ami nem a német-amerikai szakember ellensége:
"Nem álmodozó vagyok, hanem dolgozó." - jellemzi magát.
Wagner gondoskodott róla, hogy a játékosai is keményen dolgozzanak és közben intenzitással játsszanak, ahogyan azt ő szeretné. Érkezésekor bevezette a dupla edzéseket. Ha a következő meccsük három órakor kezdődött, akkor az edzés is akkor kezdődött. A szakértők azt jósolták, hogy hamarosan kitör majd a lázadás a csapaton belül. Ehelyett harmónia költözött a csapat életébe. “Ez volt a legnagyobb meglepetés a számomra és ez adta legnagyobb lökést nekem." –mondta Wagner. "Nem volt ellenállás, még a legtapasztaltabb játékosok is beálltak a sorba. Ha a profizmust tapasztalnak, ami erősebbé teszi őket, akkor követni fognak. Nagyon bizakodóak és nyitottak voltak a jövőt illetően."
A Huddersfield játéka rohamos tempóban javult, jó eredmények viszont még nem társultak hozzá. Wagner tudta, hogy az első közös edzőtábor sorsdöntő lesz. A kölcsönjátékosokkal megerősített csapattal szokatlan helyen indította a nyári felkészülést. Elvitte őket a svéd tajga vidékére egy túlélőtáborba.
Mivel Wagner volt a klub első nem Brit-szigetekről származó menedzsere és emellett a keretet különböző kultúrájú légiósok is tarkították, kellett egy olyan intézkedés, amivel nagyon gyorsan összekovácsolja a társaságot. A svéd vadonba mentek négy napra, ahol nem volt áram, wc, ágy, telefon és internet sem. Ha valaki éhes volt, akkor fogott egy botot és elment horgászni, ha fáztak, tüzet gyújtottak. Kétszemélyes sátrakban voltak a játékosok, és mindent ketten csináltak, de a párok cserélődtek. Wagner úgy tartja, hogy minél jobban ismerik egymást a játékosok a pályán kívül, annál könnyebben tudnak együttműködni és kellemetlen szituációkat megoldani a pályán.
Ez a három nap elég volt arra, hogy a játékosok határai kitolódjanak. Totális siker volt, és ezt nem csak Wagner gondolja így, hanem a játékosok is. "Igyekeztem ugyanazt a játékrendszer meghonosítani, amit a Dortmundnál is kialakítottunk. Persze néhány dologban adaptálódni kellett a helyi környezethez." Angliában például a játék intenzitása más, mint Németországban. Kevesebb a játékmegszakítás, ritkábban fújnak a sípjukba a játékvezetők, ezért a játékosok hamarabb elfáradnak. "Épp ezért talán néha érdemesebb megtartanunk a labdát ahelyett, hogy még egy gól érdekében tovább folytatnánk a nyomásgyakorlást."
Wagner szerint noha nem az ő csapata állt a legjobb játékosokból, de az okosan menedzselt energiabeosztásnak köszönhetően ők voltak a legfittebbek. Ezért tudtak sok meccset nyerni. A rengeteg munka kifizetődött, másfél év alatt az angol másodosztály kiesőjelöltjéből Premier League-klubot csinált. A Huddersfield Town 45 év után újra a legmagasabb osztályban szerepelhet.
Felhasznált Irodalom: Guardian, Huddersfield Examiner, The Telegraph, Men in Blazers
Utolsó kommentek