Az Arsenal gólokkal és győzelmekkel válaszolt a kétkedőknek.

A tavalyi szezonban az Arsenallal kapcsolatban többen hangoztatták, hogy egy játékosra épül. Tény, hogy Robin van Persie igazi vezére volt az Ágyúsoknak és élete szezonját futotta: a szakírók, a játékosok és a szurkolók is az év játékosának választották Angliában. 30 találattal a Premier League gólkirálya lett. Már akkor is úgy gondoltam, hogy van Persie az Arsenal legfontosabb játékosa, de önmagának nem tud gólpasszokat adni, a foci csapatjáték. A nyári átigazolási szezon egyik legnagyobb durranása volt a holland támadó Manchester Unitedba szerződése és újra megjelentek a károgók, az Arsenalnak lőttek. Ráadásul egy másik fontos láncszem, Alex Song is távozott. Sokan kritizálták a klub játékospolitikáját. Azért nem Milan szindrómáról volt szó, hiszen nem távozott olyan sok játékos és minőségi labdarúgók érkeztek. A francia társgólkirály Olivier Giroud, Lukas Podolski (18 gólt lőtt a Bundesliga 2011/12-es szezonjában) és a rendkívül sokoldalú Santi Cazorla megszerzése is bizakodásra adott okot. Az elmúlt hét meccsén a Wenger-legénység bizonyított: 5 győzelem, 1 döntetlen és 1 vereség volt a mérlegük. 21 gólt lőttek, ami meccsenként hármas gólátlagot jelent. A bajnokságban a Southampton-, míg a Ligakupában a Coventry ellen tartottak erődemonstrációt, mindkét párharcot 6:1-re nyerték. Különösen Gervinho (5meccs/5gól) és Podolski (6meccs/4gól) van elemében mostanság. Az elmúlt hét találkozóból háromszor fordult elő olyan, hogy Gervinho és Podolski egyaránt betalált. A védelem sem muzsikál rosszul –leszámítva a Chelsea elleni bajnokit-, a Vermaelen vezényelte hátsó sor kapta második legkevesebb gólt a Premier League-ben: 6meccs/4gól.

Jó időszak ide vagy oda, a legnagyobb boldogságot az okozná a csapat híveinek, ha trófea kerülne az Ágyúsok vitrinjébe. Ugyanis az Arsenal az elmúlt hét évben nem végzett az élen egyetlen sorozatban sem. Már maga a tény is elég frusztráló, hát még ha a rivális szurkolók folyamatosan élcelődnek vele.