Hiába szupersztár, Mo Salah nem felejtette el, hogy honnan indult, támogatásával focipályák és edzőterem épült szülőfalujában.

Dominic King, a Daily Mail újságírója elutazott Egyiptomba és utána járt, hogy honnan is indult Mohamed Salah világhódító útjára. Hogyan lett egy egyszerű kissrácból hazája nemzeti hőse és a Liverpool sztárja. A következőkben az ő írásának magyar fordítását olvashatjátok, kiegészítve egyéb forrásokból származó érdekességekkel.

Nagrigban vagyunk, egy olyan faluban amelyet főként gazdálkodók laknak, ez a település a Kairót és Alexandriát összekötő főútvonal mentén rejtőzik.
Kilenc srác focizik egy jázminokkal keresztezett poros ösvényen, a levegőt belengi a jázminok illata. A naptól megperzselt pálya sorházak, a helyi mecset és a közösségi ház között rejtőzik.
Itt a helyi gyerekek szórakozhatnak és szabadnak érezhetik magukat. Habár Nagrig nehéz gazdasági helyzetben van, az emberek barátságosak és boldogok. És korábban soha nem volt okuk olyan büszkének lenni mint most, ugyanis földijükből, Mohamed Salahból nemzeti hős lett.

Ezeken a csendes utcákon sétálgatva nem gondolná az ember, hogy miként lehetséges innen olyan magasságokba jutni, mint ahová Salah eljutott. Pedig ő is az itteni pályák egyikén rúgta a bőrt és hitt benne, hogy utánozni tudja példaképei, Ronaldo, Zidane és Totti mozdulatait.

Nagrig sokat köszönhet Salahnak. Felszereléseket vett a közösség által használt tornaterembe, amely most a nevét viseli és egy minden időjárásnak megfelelő focipályát  építtetett abban az iskolában, ahol ő is tanult.
Anyagilag támogatja a helyi párokat, hogy összeházasodhassanak és gyakran jótékonykodik. Reményt ad a közösségnek.
'Ramadán idején mindig hazajön, Nagrigba, hogy ajándékokat adjon a helyi kölyköknek. - mondja Mohamed Bassyouni, Salah gyerekkori barátja.

'Pingpongozik, játszik a gyerekekkel, aláírásokat oszt, fényképezkedik velük. Nem változtatta meg a hírnév.'

Van egy kávézó, ami Bassyounié, de a kávézó nem a legjobb szó rá. Egy olyan garázst kell elképzelni, aminek hiányzik a fala, a focipálya mellett van és van egy óriási tévéje, amin az európai bajnokságokat lehet követni. Ez a különleges hely még mindig Salah kedvence.

"Mindig tudtuk, hogy messzire fog jutni. - folytatja Bassyouni. Hogy miért? A bal lába miatt. Rettentő gyors volt és nagyon okos.
Mindig együtt játszottunk. Nasr, a bátyja is velünk játszott, de soha nem tudtuk elvenni a labdát Mohamedtől. Tudtuk, hogy nagyon sokra viszi majd."

A kérdés csak az volt, hogy hogyan jut majd el a csúcsra, miként válik valóra az álma. A válasz egy ifitorna, a Pepsi Bajnokság volt, amelyet legközelebbi nagyvárosban, Tantában rendeztek. Az eseményen ott voltak az FC El Mokawloon megfigyelői, akik kiszúrták Mohamedet, aki ekkor 14 éves volt. Meghívták egy edzésre Kairóba. Olykor az apja vitte el az öt órára lévő városba, máskor buszozott, ez nem volt egyszerű, mert ötször kellett átszállnia.
Ezek az utazások rettentően fárasztóak voltak, ezért úgy döntöttek, Salah maradjon Kairóban. A klub szállást biztosított számára. A Zamalek és az Al-Ahly Egyiptom két legsikeresebb csapata, de az El Mokawloon bízik a fiatalokban.
A srácok szállásának ablakából a stadion főlelátójára nyílt kilátás, amit egyfajta motivációnak szántak és körbevezették őket a létesítményben is. Salah az 510-es szobát kapta, melyből a pályára nyílt kilátás. Salaht 'hadinak' hívták, ami annyit jelent, hogy 'csendes'. Azért nevezték így, mert becsülettel elvégezte az edzésen a feladatait, aztán visszavonult, semmi gond nem volt vele, nem kereste a bajt. Ez egyébként manapság is igaz: Salah számára az a tökéletes nap, amit a feleségével, Magival és a lányával Makkával tölthet.

'"Salah mindent hajlandó volt feláldozni' - mondja Hamdi Nooh, aki Salah első edzője volt az El Mokawloon csapatánál.
'Amikor megérkezett hozzánk túlságosan bal lábas volt, ezt meg is mondtam neki: 'Használnod kell a jobb lábadat is.' Erre ő: Rendben, uram' Mindig ugyanaz a válasz, mindig udvarias volt.
'Másnap reggel ott volt és megállás nélkül gyakorolt. Segítettem neki, hogy hogyan váljon profivá és elmondtam neki, hogy miként érhet el a legmagasabb szintre.'
'Minél többet gyakorolsz, annál híresebb leszel, és annál többet fogsz keresni. De ezt akkor is tovább kell folytatnod, ha már nem itt játszol."

'Felhívtam az édesapját, amikor hazalátogatott és mondtam neki, hogy Mohamednek tartania kell a menetrendet: ne maradjon fent sokáig tévézni. Ne keljen fel későn. Nem tette. Úgy élt, ahogyan kellett. Imádkozott, majd korán ment aludni. Nem miattam lett ekkora sztár, de tudom, hogy hallgatott rám. Mindenkire odafigyelt.'

Salah pályafutásának alakulásában a későbbi miniszterelnöknek, Ibrahim Mahlabnak is kulcsszerepe volt. Akkoriban az El Mokawloon elnöke volt.
2011-ben Salah visszautasította Egyiptom egyik legnagyobb klubjának számító, Zamaleknek az ajánlatát. Egy évvel később újra bejelentkeztek érte, sőt a másik nagy klub, az Al-Ahly is vitte volna. De az El Mokawloon elöke visszadobta az ajánlataikat. Mahlab úgy gondolta, hogy Salahnak Európában lenne a helye és meg volt róla győződve, hogy sikeres lesz. Salah kicsit tartott tőle, hogy el kell hagynia Egyiptomot, de az elnök tudta, hogy pártfogoltja többre képes, Európában igazi sztárrá válhat.

A Basel együttese több alkalommal is megfigyelőket küldött, hogy figyeljék Salah játékát. A döntő pillanat aztán egy szörnyű tragédiát követően érkezett el. 2012. február 1-jén az al-Maszri–al-Ahli mérkőzés után véres összecsapás történt a lelátókon, mely több mint 70 ember életét követelte. A lefújás után több száz hazai drukker támadt az ellenfél szurkolótáborára, azok menekülni próbáltak, de a vaskapukat nem nyitották ki. Az áldozatok többsége megfulladt, vagy agyontaposták, többeket azonban hidegvérrel meggyilkoltak. Ez volt az egyiptomi labdarúgás fekete napja. A sors furcsa fintora, hogy ez a pokoli esemény nyitotta meg a mennyek kapuját Salah előtt. Ugyanis a tragédiát követően részt vett az áldozatainak megsegítésének céljából rendezett jótékonysági mérkőzésen, melyet Svájcban rendeztek az FC Basel és az egyiptomi U23-as válogatott rézvételével. Salah csak a második félidőben lépett pályára, de így is két gólt lőtt.

Ezt követően kérték baseli csapat képviselői, hogy maradjon a városban és eddzen a csapattal. Ekkor végleg meggyőzte őket az akkor 20 éve játékos, és hivatalosan is bejelentették a leigazolását. Üstökösként robbant be és hívta fel magára a Premeir League-klubok figyelmét. Ugyanis első idényében az Európa-liga kiesés szakaszában a Tottenham Hotspur és a végső győztes Chelsea ellen is eredményes volt. A következő szezonban már a Bajnokok Ligájában villogott. A Basel ezúttal a csoportkörben találkozott a Chelsea-vel és nagy meglepetésre oda-vissza legyőzte őket, Salah mindkét meccsen betalált. Több, mint valószínű, hogy José Mourinho, a Kékek akkori menedzsere akkor döntötte el, hogy ez a játékos márpedig mindenáron kell neki. Nem volt könnyű dolga a portugálnak, mivel a Brendan Rodgers vezette Liverpool már régóta figyelte Salaht. A két klub versenyzett a kegyeiért. José Mourinho mindent bevetett, személyesen hívta fel telefonon Salaht és ezzel meggyőzte, hogy a londoni klubot válassza. 2014. januárjában 11 millió fontért a Chelsea bejelentette Mohamed Salah leigazolását. Azokon a napokon nagy volt a sürgés-forgás az angol piacon. Juan Mata másnap aláírt a Manchester Unitedbe és az volt az az átigazolási szezon, amikor Kevin de Bruyne-t elengedte a Chelsea.
Salahnak azonban nem volt sikertörténet a londoni időszak. Túl nagy volt a váltás a Baselhez képest, a svájci bajnokság viszonylag csendes közege után a Premier League-et körülvevő óriási felhajtás túl nagy ugrás volt számára. Ezt nem könnyű kezelni, főként ha a menedzser Mourinho, aki nem épp a remek pedagógiai érzékéről híres.

Az egyiptomi támadó keveset játszott, Mourinho másokat preferált vele szemben, inkább Williannek, Hazardnak, Oscarnak és Ramiresnek szavazott bizalmat. Egy évvel az érkezése után nem volt maradása az egyiptominak, kölcsönadták a Fiorentinának.
A környezetváltozás nagyon jót tett neki és kiderült róla, hogy valóban több rejlik benne, mint amit Londonban meg tudott mutatni. Hol máshol születhetett volna újjá, mint a 'reneszánsz bölcsőjében', Firenzében. Ebből az időszakból különösen emlékezetes volt a 70 méteres szólógólja a Juventus ellen az Olasz Kupa elődöntőjében. Ezen a meccsen Salah duplázott a torinóiak pedig közel két év után kaptak ki ismét saját közönségük előtt. Rövid idő alatt letette névjegyét a Serie A-ban.

Nem csoda, hogy a Roma mindenáron megakarta őt szerezni. Ez sikerült is a fővárosiaknak, először kölcsönben, majd végleg megvették a Chelsea-től. Két bajnoki idény alatt 29 gólt szerezett és 17 gólpasszt osztott ki a Farkasok színeiben. De a Giallorossi hívei sem sokáig élvezhették játékát.
A Liverpool továbbra is figyelte őt, a csapat megfigyelői ott voltak Olaszoroszágban is, a Fiorentinánál és a Románál is. Úgy érezték, hogy bármi is történt a Chelsea-nél, Salah még nem végzett a Premier League-gel. Ráadásul Jürgen Klopp régóta rajongott Salah játékáért, így amikor őt kinevezték, akkor egyértelmű volt, hogy újra megpróbálják leigazolni az egyiptomit.

Ami a júniusi Liverpoolba igazolása óta történt az minden képzeletet felülmúl. A Vörösök színeiben első 19 bajnokiján 15 gólt szerzett, ő lett az első egyiptomi, akit a hónap játékosának választottak a Premier League-ben. A Bajnokok Ligájában hat meccsen ötször talált be. Salah az az ember, akire a Liverpool híres szurkolótábora, a Kop vágyott.
Ami pedig Egyiptomot illeti: a népszerűsége az egekbe szökött, miután a Kongó ellen a 95. percben értékesített büntetővel kilőtte hazáját a világbajnokságra. A Fáraók 28 év után lesznek ott a tornán. Salah öt gól szerzett és két gólpasszt osztott ki a sorozatban.
Mahmoud Fayez az egyiptomi csapat asszisztense a mindent eldöntő tizenegyesről:

'A büntető? Életem egyik legemlékezetesebb pillanata volt. Mindannyian bíztunk benne. A Kongó elleni meccs előtt felhívtam. Mondtam neki, hogy ha büntető kapunk, azt te fogod rúgni. Hogy mit csinált ezután? Gyakorolt. Amikor élesben is belőtte az csodálatos volt. Hihetetlen érzelmek szabadultak fel.'

Mamdouh Abbas, a Zamalek korábbi elnöke jutalmat ajánlott fel Salahnak. De ő nem fogadta el, kérte, hogy inkább a szülővárosának adják. Igazi önzetlen cselekedet egy olyan embertől, aki sosem felejtette el, hogy honnan indult.
Jelleméről sokat elárul egy régebbi történet is: Salah még Alexandriában játszott, amikor a rokonait kirabolták. A tolvajt pár nappal később elfogták, Salah édesapja azt akarta, hogy tartoztassák le. Amikor a fia meghallotta, hogy mi történt, kérte, hogy ejtse az ügyet. Majd pénzt adott a rablónak, hogy kezdjen új életet és keressen munkát. Mert Mohamed Salah azt szeretné, hogy mindenki megkapja az esélyt, hogy jobb ember lehessen, cselekedeteivel egy nemzetet egyesít.

"Rendkívüli munkát végez, mondja Fayez. Hogy mi a titka? A szerénysége.
Ő egy igazi szupersztár, de egyszerű emberként él. A képességeit arra használja, hogy az országát szolgálja és mindenki láthatja mit jelent neki a hazája, amikor a nemzeti himnuszt énekli.
Minden egyes másodpercért, minden pillanatért, minden sprintért, minden szerelésért és minden egyes lövésért harcol. Ő Salah. És ezért ő minden egyiptomi hőse."

 Források:

• http://www.dailymail.co.uk/sport/football/article-5203701/Liverpools-Mohamed-Salah-forgotten-hes-from.html
• https://www.whoscored.com/Players/108226/Show/Mohamed-Salah
• https://en.wikipedia.org/wiki/Mohamed_Salah
• http://www.independent.co.uk/sport/football/transfers/liverpool-transfer-news-mohamed-salah-latest-how-prove-jose-mourinho-wrong-a7799696.html

Ha egy szóval kellene jellemezni PAULINHO karrierjét, akkor a HULLÁMVASÚT lenne a legtalálóbb.

Életének eddigi szakasza jó kis alapanyag lenne egy hollywoodi filmhez. Egészen hihetetlen, hogy kilenc éve még egy negyedosztályú brazil csapatban játszott, most pedig az El Clásicóra készül. Elképesztő eltökéltségről árulkodik, hogy még 18 éves sem volt, amikor kontinenst váltott. Dél-Amerikából Európába költözött, ráadásul Kelet-Európába, egy olyan országba, ahonnan még a legelvetemültebb fociszeretők sem tudnak kapásból egy játékost megnevezni. Litvániáról van szó és az FC Vilniusról - ami egyébként azóta meg is szűnt. Ezután következett a lengyel ŁKS Łódź, amely jelenleg a harmadosztályban szerepel. Első európai tapasztalatai finoman szólva sem voltak kellemesek.

"Litvániában rasszista támadások értek, Lengyelországban nem fizettek, elegem lett
Azt mondtam a családomnak, hogy nem akarok többé focizni. Nincs szükségem erre."

Paulinho 20 évesen kénytelen volt visszatérni Brazíliába, újra fel kellett építenie magát: a nevelőklubjához, a Pão de Açúcarhoz igazolt, amelyik akkor épp a negyedosztályban szerepelt. Lépésről lépésre haladt. Ezután következett a másodosztályú Bragantino. Meghatározó mérkőzés volt számára, amikor a Ronaldóval és Roberto Carlosszal felálló Corinthians ellen játszottak. Ugyan vereséget szenvedtek, de Paulinho szerezte a Bragantino gólját és jó játéka is hozzájárult ahhoz, hogy a Corinthians szerződést kínáljon neki. A fekete-fehérekkel mindent megnyert, amit lehet: többek között a legrangosabb kontinentális kupasorozatot, a dél-amerikai Bajnokok Ligájának megfelelő Libertadores-kupát és a Klubvilágbajnokságot is (a döntőben a Chelsea-t győzték le).
Paulinho remek formába lendült, nem csoda, hogy bejelentkeztek érte Európából. Az Intert visszautasítva a Tottenhamot választotta.

Visszatekintve nem biztos, hogy jól döntött, a Tottenhamnél egymásnak adták a kilincset a menedzserek, Villas-Boas igazolta le őt 2013. júliusában, decemberben a portugált menesztették, érkezett Sherwood, majd jött Pochettino. Az argentinnal nem találták a közös hangot:

"Pochettino irányítása alatti első meccsemen a posztomon játszottam, utána mindenhol máshol, kivéve a sajátomon."

Ezek után nem volt meglepő, hogy Paulinho megkérte, a Tottenham elnökét, Daniel Levyt, hogy adják el. Voltak ajánlatai Európából, de ezek a klubok csak kölcsönvételben gondolkodtak, ezt Paulinho nem akarta. Majd kapóra jött a Scolari vezette Guangzhou Evergrande ajánlata és Kínába igazolt. Másról sem szóltak a hírek, minthogy Paulinho karrierjének vége, ennyi volt. Ezzel szemben már sokadszor, újra felállt a padlóról, újra felépítette magát. Hat trófeát nyert csapatával, többek között az ázsiai Bajnokok Ligáját, azaz már második kontinensen zsebelte be a helyi BL-serleget.
Paulinho nem áltatja magát azzal, hogy a kínai bajnokság színvonalában az európai top bajnokságok közelébe érne, de ennek ellenére rendkívül fontos volt ez az időszak számára, mert visszaszerezte önbizalmát.

"Nem, nem volt a legmagasabb színvonal, de voltak olyan meccsek, amelyek fizikálisan nagyon igénybe vettek- A Guangzhou és a nagy rivális Shanghai pedig tényleg nagyon jó kínai válogatott játékosokkal és légiósokkal rendelkezett."

Ráadásul Kína ide vagy oda. Paulinho továbbra is tagja volt a brazil válogatottnak. Tite, a szövetségi kapitány Paulinho edzője volt a Corinthiansnál és azon kevesek egyike volt, aki bízott benne.
Épp az argentinok ellen játszott a brazil válogatottban, amikor olyan dolog történt, ami tényleg csak a mesében van. Szabadrúgáshoz készülődött az argentinok ellen, amikor Messi odaszólt neki: "Jössz a Barcelonába?" Erre Paulinho gyorsan replikázott: "Ha leigazolnátok, én nem tétováznék." Érthető módon Paulinho gondolatai már nem a szabadrúgás körül jártak, így odaszólt Williannek, hogy végezze el ő.

"Kínában világossá tettem, hogy vagy a Barcelonába megyek, vagy maradok. Más nem jöhet szóba. 29 éves vagyok és a Barcelona hív, a Barcelona."

Scolari nem akart megválni Paulinhótól, de ő is tudta, hogy ez egy soha vissza nem térő alkalom. A katalánok kifizették a 40 millió eurós kivásárlási árat, a Barca-drukkerek pedig majd felrobbantak a dühtől. Mit akar a Barca egy 29 éves játékostól, Kínából, aki megbukott a Tottenhamnél és ráadásul nem is illik a Barcelonába?! Brazilnak brazil, de Neymar eladása után inkább egy másik honfitársára vágytak. De Coutinho helyett Paulinhót kapták. Folyamatosan ment a fanyalgás és ahol tudta a sajtó is cikizte az új szerzeményt: olyan videót vágtak össze, ahol épp nem ment neki a dekázás, arról szóltak a hírek, hogy mindössze egy Paulinho nevével ellátott mez fogyott a Barca shopjában.
Paulinho a legmegfelelőbb helyen, a pályán csendesítette el a fanyalgókat: jelenleg ő a La Liga legeredményesebb középpályása, hat góllal. Mindezt úgy, hogy nem a góllövés az elsődleges feladata. Emellett van két gólpassza is. Ki gondolta volna, hogy a bajnokság ezen szakaszában több találat áll majd a neve mellett, mint Cristiano Ronaldónak (jó-jó, ott volt az eltiltása) vagy Griezmannak. Ráadásul a brazil válogatottal készülhet a jövő évi oroszországi világbajnokságra.

Egészen álomszerű és hihetetlen az előzmények tükrében és ezt Paulinho is osztja:

"Ha valaki korábban azt mondja, hogy a Barcelona játékosaként a világbajnokságra fogok készülni, azt válaszoltam volna, hogy ez teljesen ki van zárva."

Igazi hullámvasútként írja le az életét. Hat országban játszott, három kontinensen, részese volt Brazília történetének legmegalázóbb vereségének (németek elleni 1-7), rasszista támadások érték, leírták. Erre tessék, most az El Clasicóra készül a Barca játékosaként.

"Hallottam, hogy azt mondogatják: elcsendesítettem a kritikusokat. De ez nem erről szól, magamon kívül nem kell bizonyítanom másnak. A csapattársaimért játszom, nem a kritikusaimnak. Az emberek mindig kritizálnak: 'Most azért jó, mert a Barcában játszik.' 'Azért volt csak jó, mert Kínában játszott.' És így tovább... A Bragantinónál, a Corinthiansnál, a Tottenhamnél és Kínában ugyanez ment."

Paulinho karrierjét tökéletesen leírja az egykori legendás bokszoló, Muhammad Ali ars poeticája:
„Nincs azzal semmi baj, ha az embert a szorítóban vagy azon kívül padlóra küldik. A baj akkor kezdődik, ha ott is marad.” - Paulinhót számtalanszor a padlóra került, de mindig felállt onnan, és ezért tiszteletet érdemel.
Ezzel összecseng Vayer Gábor, a korábbi győri futballista nyilatkozata, aki Lengyelországban csapattársa volt Paulinhónak. Ő nagyon hasonlóképp jellemezte a brazilt Nemzeti Sportnak adott interjújában:

„Számomra ő a példa arra, hogy akarattal, futball iránti alázattal szinte bármit el lehet érni Amikor 2008 januárjában Lódzba igazoltam, már a klubnál volt, jobbhátvédet játszott, esetleg a középpálya jobb szélén szerepelt. Nem a tudását emelném ki, hanem a hitet és alázatot, amivel dolgozott.”

Forrás:

• https://www.theguardian.com/football/2017/dec/21/paulinho-barcelona-clasico-tottenham-china
• A Four Four Two 2013. szeptemberi száma
• https://en.wikipedia.org/wiki/Paulinho_(footballer)
• https://www.whoscored.com/Players/36399/Show/Paulinho

"Épp olyan kicsik vagyunk, mint a terrierek, de ugyanúgy harciasak is vagyunk." - fogalmazott David Wagner. "Senkitől nem félünk, nem riadunk meg a nagy kutyáktól, gyorsak vagyunk és kitartóak!"

"Nem álmodozó vagyok, hanem dolgozó." - jellemzi magát.