Egyik kedves olvasóm, a Borussia Dortmund hű szurkolója, Kovács-Bodaki Zsuzsa korábban jelentkezett már egy élménybeszámolóval a blogomon. Áprilisban helyszíni élménybeszámolót írt a Dortmund-Málaga BL-negyeddöntőről, ami a sárga-feketék drámai továbbjutását hozta. Jürgen Klopp legénysége az elődöntőben a Real Madridot is búcsúztatta és a május 25-i döntőben a Bayern Münchennel csap össze. Zsuzsa arról írt, hogy hogyan ejtette rabul a szívét a BVB.

Születtem egy Vas megyei településen, bölcsőm valószínűleg barna bőrrel volt kibélelve (lévén akkor  a focilabdák még nem fehérek, pöttyösek Uram bocsá' magenta-színűek voltak). Az első szavaim egyike állítólag  Tichy Lajos neve volt -na jó, ez nem igaz, de jól hangzik-, de meg kell hagyni Tichy Lajosnak nagy szerepe volt az érzelmi fejlődésemben. Négy évesen ugyanis halálosan szerelmes voltam a Lajosba és még halálosabban meg voltam sértődve, mikor egy Lehoczky Zsuzsa nevű nő elrabolta tőlem. Csak, hogy érzékeltessem mekkora hatással volt családomra a tűz, mellyel égtem Lajosért: Mikulásra kaptam egy műanyag focista-babát, melynek a mellére rá volt írva: Tichy! Persze anyukám kézzel írta rá, de nekem  ez nem számított, volt egy Tichym és kész! Kicsit furcsállottam ugyan, hogy a babának piros meze volt és kék nadrágja, tudtam én már akkor, hogy  piros-fehérben kéne lennie, de ezt a problémát is elintéztem egy kézlegyintéssel. Ugyan már, lényeg, hogy van egy Tichym! Ezek után érdekes, hogy soha nem lettem Honvéd-szurkoló. Tichy visszavonult, meg,hát nálam is jöttek-mentek a pasik, óvodás korban így van ezzel az ember. Annyira már a druszámra sem haragudtam, néha még azt is elismertem, hogy tud énekelni.

                                                           Tichy Lajos

A történethez tartozik, hogy rengeteget jártam meccsre. Hol a helyi focicsapat rangadóira vittek a fiúk a családból, hol apámat kísértem el vidékre, lévén játékvezető volt az öregem. Mondjuk ,néha jobb lett volna ezeken a meccseken  inkább kisegérnek lenni, mert bizony előfordult, hogy megkergettek minket, vagy éppen apám fején törték szét a partzászlót, no, de faluhelyen gyorsan beizzik a maligán, nem vettük rossz néven, hozzátartozott a focihoz.

Nagyon gyorsan megtanultam Orth, Schlosser,az aranycsapat játékosai, Sándor Csikar, Albert Flóri, Rákosi Gyuszi, sőt Stanley Matthews nevét apámtól. Hat évesen már ismertem a lesszabályt, tudtam, hogy a labdának teljes terjedelmével át kell haladni a gólvonalon  és még rengeteg fociszabályt,ami okvetlen szükséges egy gyereklány fejlődéséhez. Teltek-múltak az évek , változatlanul jártuk a meccseket, Tv is lett, ahol néztük az  NB 1 nagyjait. Hamarosan belépett az életembe az Új Isten, egy olyan játékos személyében, akit tudvalévőleg nem a szépségéért szerettünk. Ha ő megiramodott a jobb szélen a hihetetlenül vékony lábain, a védők és kapusok hamarjában elmorzsoltak 2-3 rózsafűzért, általában hiába. Az 1979-80-as bajnokságban 36 góllal lett magyar gólkirály! Uram Isten, az a '76-os 8:3, ahol ő maga ötöt ragasztott a Fradi hálójába! Hát persze, hogy mindenki tudja kiről van szó! Fazekas "Kapa" Laci. Az ő személye jó darabig meg is határozta a "klubbéli hovatartozásomat".Hányszor kiabáltam a Megyeri úton, hogy "táncolj Törő"! Közben azért a férjem által megfertőződtem egy kis SBTC  vírussal is, Lakat Karcsi bácsi csodacsapatával!

                                               Fazekas "Kapa" Laci

Történetemben lassan eljutok az 1987-es évig, ami vízválasztó lett az életemben. Kis családommal úgy döntöttem, hogy otthagyunk csapot-papot, mit Csokonai Vitéz Mihály és úgymond , nincs rá szebb kifejezés, disszidálunk (bizony-bizony mélyen tisztelt fiatal olvasóm, akkor még nem úgy volt, hogy fogom magam és elmegyek külföldre dolgozni). El is jutottunk Németországba, a Bundesliga hazájába. Soha rosszabb dolga ne legyen egy fociőrültnek. Ráadásul olyan helyen telepedtünk le, ahol ötven kilométeres körzetben játszott  a fél Liga. Köln, Düsseldorf, Mönchengladbach, Gelsenkirchen (grrrr...), Leverkusen, Dortmund. Akkoriban még léteztek olyan egzotikus, ma már csak szép emlékekben élő csapatok, mint például Bayer Uerdingen, vagy FC Wattenscheid. Arra konkrétan emlékszem, hogy az 1987-88-as bajnokságot a Werder Bremen nyerte és (óh be szép hír), kiesett a Schalke. 

Azt ugye tudjuk valamennyien, hogy az ember nem kezd csak úgy  szurkolni egy csapatnak. Ennek hosszú folyamata van, a legtöbb családban apáról fiúra száll, mint a népmese. De mit tegyen az ember lánya, ha már túl van azon a koron, amikor még a szülei hatni tudnak rá (megjegyzem, nálam ez sem működött, mert a család férfitagjai több generáció óta fradisták), no,de Fradi vagy Bayern szurkoló bárkiből lehet! Úgy könnyű,ha annak a csapatnak adja el a lelkét az ember, aki folyamatosan bajnok, vagy éppen bajnokság közelében van!  Azt tudtam, hogy a Bayern München szóba sem jöhet...messze is van, nem is szimpatizálok velük. Elég gyorsan kezdtem el ingadozni az akkor Pierre Littbarski vezette 1. FC Köln és a kedvenc színösszeállításomat viselő szimpatikus,Thomas Helmert, Michael Rumenigget, vagy éppen a jelenlegi manager  Michael Zorcot (aki ráadásul még druszám is, hiszen Susi a beceneve) felvonultató dortmundi csapat között.  Lehet, ha nem jön az 1997-es BL-döntő a Juventus ellen, Puhl Sándor bíráskodásával, még mindig én lennék a Nagy Ingadozó. De jött és volt és onnantól kezdve meghatározta az életemet. Már persze a focidrukker életemet.  Egy meccs, ami nyomot hagy, amit  többé nem tudsz feledni. Emlékezzünk csak, hogy is volt? Az  1. félidőben vezet a BVB a sokkal esélyesebb Juve ellen 2:0-ra. Mindenkiben meghűl a vér,mikor Del Piero a 60. perc környékén szépít . Uram atyám, még nagyon sok van hátra!  Aztán a 70. percben a dortmundiak akkori mestere, Ottmar Hitzfeld, Chapuisat helyére beállít egy 21 éves zöldfülűt, Lars Rickent. A kölök úgy 10 másodperce van a pályán, mikor Möllertől kap egy labdát a felező vonalnál, megiramodik vele és  17 méterről , az elé kifutó Peruzzi feje fölött átemeli a labdát. Ennyi, 3:1! Szerintem Peruzzi álmatlan éjszakáinak neve van és úgy hívják: Lars Ricken!

 A '97-es BL-győzelem. A kép jobb oldalán a hosszú hajú fiatalember, Paulo Sousa a Videoton korábbi edzője.

Szóval, ez az élmény döntött. Azóta nekem nem létezik más csapat, csak a BVB. Hogy is mondta Minarik Ede a Régi idők focijában? KELL EGY CSAPAT! Nekünk van egy, úgy hívják, hogy Ballspielverein Borussia 09 e. V. Dortmund. Die Liebe, die echte Liebe.