Luka Modric számára hosszú és rögös út vezetett a világbajnoki döntőig. Háború sújtotta környezetben nőtt fel, ami a legjobbat hozta ki belőle: alázatra és kemény munkára nevelte őt. Ismerjétek meg a történetét!
Modric egy pici faluban nőtt fel Észak-Dalmáciában a Velebit-hegységben. A környezet idilli volt, de a kamaszkora valóságos rémálom, ugyanis ez a régió volt a háború epicentruma. Minden nap szembesült a borzalmakkal. A szerb félkatonai szervek rutinszerűen gyilkolták a helyi horvátokat. Modric édesapja, Stipe és édesanyja, Radojka halálos fenyegetéseket kaptak. 1991 végén nagy tragédia érte a családot: Modric hat éves volt, amikor a nagypapáját, Lucát hidegvérrel meggyilkolták. Rendkívül szoros volt a kötelék közöttük. A nagyapa rendszeresen vigyázott névrokonára, a kis Lucára, amikor szülei a szövőgyárban dolgoztak.
A Modric családnak nem volt más választása, menedéket kellett keresniük. Zadarban az egyik legnagyobb hotelben, a Kolovaréban rejtőztek el.
A kikötővárosban azonban még rosszabb volt a helyzet, folyamatosan bombáztak a szerbek, mind a szárazföldről, mind a tenger felől. A veszély minden sarkon ott ólálkodott. A túlélés Isten kezében volt.
Azokban a nehéz időkben a focinak köszönhetően Modric kiszakadhatott a háború borzalmaiból.
Ekkor ismerte meg legjobb barátját Marko Ostricot, aki szintén menekült volt. A labdarúgás szeretete kötötte őket össze. Marko nem vitte olyan sokra, mint Luka, de a mai napig együtt járnak nyaralni.
Modricot azokban az időkben ritkán lehetett látni labda nélkül. Ott focizott, ahol csak tudott: a hotel folyosóin vagy épp a szétbombázott parkolóban.
A hotel egyik alkalmazottja egyszerűen nem bírta nem észrevenni, hogy mennyire tehetséges ez a kissrác, aki folyton a labdát püföli. Szerencsére nem csak egyszerűen csodálta, feltárcsázta az NK Zadar, akkori elnökét, Josip Baljót, és szólt neki, hogy ezt a kölyköt feltétlenül meg kell néznie. Elképesztő belegondolni abba, hogy milyen dolgokon múlik életünk alakulása. Ha nincs az a telefonhívás, akkor talán ma fogalmunk sem lenne róla, hogy ki is az a Luka Modric.
Baljót lenyűgözte a hét éves Luka. Gondoskodott róla, hogy a Modric család az edzőpályához közeli hotelbe költözzön.
A megpróbáltatásoknak azonban közel sem volt még vége, az edzéseket folyton megzavarták a bombázások. Amint meghallották a légvédelmi szirénákat, azonnal futottak az óvóhelyre. Az edzők úgy próbálták elérni, hogy a lehető leggyorsabban érjenek a srácok a biztonságot nyújtó óvóhelyre, hogy 'a nap hőse' díjat nyerte el, aki elsőként érte el a menedéket.
De nem Luka sebessége volt, ami lenyűgözte edzőit, hanem a labdakezelése. Davorin Matosevic, egyik első edzője így emlékszik rá:
"A labdaérintése könnyed és elegáns volt, szinte simogatta a labdát."
A háború veszélyei ellenére Zadar kiváló hely volt egy labdarúgó karrier kezdetéhez. 1992-ben az NK Zadar az újonnan indult horvát bajnokság alapító tagja volt. Egy jól szervezett, innovatív klub, amely több tehetséget is adott a világnak. Ilyen volt Josip Scoblar, akit az Olympique Marseille drukkerei egyszerűen csak 'Mister Gólnak' neveztek el, mivel három bajnoki szezonban is gólkirály lett. Az 1970/71-es idényben az európai aranycipőt is begyűjtötte: egy szezonban szerzett 44 gólja azóta is Ligue 1-rekord.
De a közelebbi múltból Dado Prsót is említhetjük, aki BL-döntőt játszott a Monacóval, és háromszor választották az év horvát játékosának is.
Amilyen félénk volt a pályán kívül Modric, olyan magabiztos volt a pályán: a képességei mindenkit lenyűgöztek. Általában mindig egy lépéssel előrébb járt, mint az őt szerelni igyekvő ellenfél.
Viszont volt egy probléma: nagyon lassan nőtt és fizikálisan sem volt túl erős.
"Számomra egyértelmű volt, hogy nagy játékos lesz belőle. Labdabiztos játékos volt. De nem sokan hittek benne, mert olyan vékony volt, mint egy falevél. A Balkánon akkor az volt a köztudatban, hogy csak akkor lehetsz sikeres, ha robosztus vagy és erős." - mondta Miodrag Paunovic, Modric ifjúkori edzője.
Érthető módon rendkívül rosszul érintette, hogy 12 évesen folyton csak azt mondogatták neki, hogy túl kicsi, hogy agy játékos váljon belőle.
Csak tetézte a helyzetet, hogy az egyik horvát topklub, a Hajduk Split elutasította Modricot, ami talán az utolsó csepp volt a pohárban.
Az elutasítások és kritikák odavezettek, hogy eljátszott a gondolattal, befejezi a focit. De a zadari utánpótlás akadémia vezetője, Tomislav Basic közbelépett, és a szárnyai alá vette Modricot. Meggyőzte arról, hogy megvan benne a potenciál, hogy klasszis játékossá váljon. Még személyi edzőt is rendelt mellé.
Nem véletlen, hogy Modric Basicot a második apjának nevezte. Amikor Basic 2014 februárjában elhunyt Modric három hónappal később egykori mentorának ajánlotta a BL-győzelmet.
Miután Tomislav Basicnak köszönhetően Modric önbizalma helyreállt, egyre jobb és jobb lett. Horvátország topklubja, a Dinamo Zagreb kivetette rá a hálóját. Akkoriban egy Olaszországban rendezett ifjúsági torna után a Juventus, az Inter és a Parma figyelmét is felkeltette. És a horvát U15-ös válogatottban is bemutatkozott.
Komoly változást hozott az életébe, amikor 16 évesen csatlakozott a Dinamo Zagreb együtteséhez. Zadarhoz képest Zágráb hatalmas ugrás volt számára, valóságos sokként érte. Több mint tízszer annyi lakosa van a horvát fővárosnak, mint Zadarnak. Amíg Zadarban ő volt a legnagyobb tehetség, addig új állomáshelyén csak egy volt a sok tehetséges fiatal közül.
Hogy fizikálisan és mentálisan is megerősödjön a Dinamo kölcsönadta a boszniai Zrinjski Mostarnak. Ez komoly próbatétel volt számára: többször előfordult, hogy az ellenfél játékosai kipécézték, rasszista támadások érték. De nem törték meg, mentálisan rendkívül erős volt, és a liga legjobb játékosának is megválasztották. A Zrinjski kihozta belőle a harcos énjét, amit később a Premier League-ben a Tottenhamban kamatoztatott. A boszniai kölcsönjáték után a Dinamo Zagreb úgy döntött, hogy újra kölcsöndadja Modricot. Ezúttal a horvát bajnokságban szereplő Inter Zaprešićnek. Modriccsal tartott még két ifjú Dinamo Zagreb-játékos: Eduardo és Corluka is. A fiatalokkal nem várt sikert aratott a gárda: második helyen végeztek a bajnokságban és indulhattak az UEFA-kupa selejtezőjében.
A második sikeres kölcsönjáték után megindult a sikerlavina: a Dinamo Zagreb 10 éves szerződést ajánlott Modricnak, és az U21-es válogatottba is meghívót kapott.
Luka Modric vezérletével a Dinamo három horvát bajnoki címet, két horvát kupát és egy szuperkupát zsebelt be. És befutott az első felnőtt válogatott meghívó is.
Csak idő kérdése volt, hogy mikor csap le rá egy európai topklub. Az Arsenal és a Manchester United is beállt az érdeklődők sorába. Sir Alex Ferguson állítólag egyenesen csodálattal nézte Modric játékát.
2008-ban a Barcelonának lehetősége adódott, hogy leigazolja Modricot, de nem éltek a lehetőséggel. Bojan Krkic édesapja, akkoriban játékosmegfigyelőként dolgozott a katalán csapatnál, egy rádiós interjú során mesélte, hogy rendkívül jó benyomást tett mindenkire. Folyékonyan beszélt angolul, intelligens volt. Győztes mentalitás jellemezte, de a klub akkoriban csak rövidtávon gondolkodott. Nem kínáltak szerződést a 23 éves Modricnak, akiben nagy potenciál volt. A Tottenham Hotspur azonban nem mulasztotta el az esélyt, leigazolták Modricot.
Játéka maga volt a költészet, és a Premier League népszerűségének köszönhetően Modric neve bekerült a fősodorba. A Tottenhammel ugyan nem nyert trófeát, de a Real Madridnál az égiek kamatostul kárpótolták. Hat év alatt 14 trófea, köztük négy Bajnokok Ligája cím. Lenyűgöző...
A klubsikerek után a válogatottal is csúcsközelbe ért Luka Modric. A horvát nemzeti csapatot történelme során először világbajnoki döntőbe vezette.
Az abszolút csúcs egyértelműen a vb-győzelem lenne, és akkor talán újra karnyújtásnyira lenne az Aranylabda egy horvát labdarúgó számára. Davor Suker 20 éve bronzérmet nyert a Kockásokkal, és a franciaországi vb aranycipőse lett. 1998-ban mindez a második helyre volt elég az Aranylabda-szavazáson.
Vajon meglesz Modricéknak az aranyérem? Ki tudja, ha ez sikerül, akkor talán első horvát játékosként még az Aranylabdát is elnyerheti...
Forrás: Nick Bidwell, a World Soccer 2017. márciusi számában megjelent írása alapján
Wikipedia
Wikipedia
Utolsó kommentek